Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Két felföldi szekértípus. Láncos lajtorja és nyári szekér (1999)

ri szekér néven. Ennek a fatengelyes járműnek az oldalai nemcsak hosszabbak (4,5-5 m), mint más szekereké, de magasabbak is (80-100 cm). Ehhez a szekérhez vendégoldalt (valójában vendégrudat) nem használtak. Karfái a szekérderék felső pereme fölé értek, lőcsei pedig nyársban végződtek kb. 30-55 cm magasan a szekéroldal fölött.

21 A Barkóság falvaiban a jobb gazdáknak többnyire három szekerük volt egyidejűleg: egy ökrös, egy lovas és egy fatengelyes nyári szekér. Mindhárom lőcsös szekér, de az utóbbit nem szokták átalakítani, míg az első kettőt szálfa- és rönkhordáshoz szükség szerint megnyújtották, trágya- vagy homokhordáshoz pedig rakoncás koieszt csináltak belőlük. A nyári szekér hosszabb, szélesebb és magasabb volt mint az összes többi, s nem tartoztak hozzá sorogiyák. Csapolással illeszkedő zápok helyett ún. karfák, azaz a derék felső dorongja fölé nyúló, annak furataiba illeszkedő pálcák úgy követték egymást benne, mint a létra fokai. A nyári szekér tengelye tölgyfából, derekának (oldalának) két hosszú rúdja fenyőből vagy kőrisből, legtöbb karfája somfából, mogyoróból készült. A nyári derék hossza a Medvesalján 5-5,5 m volt. A Hangony völgyében az 1960-as évekig, a gömöri Erdőháton pedig az 1970-es évekig használatban maradt.

22 Ennek a szekérfélének a neve a 17. század óta adatolható az északi népterület említett tájain. Geográfiai elterjedtsége koronként módosulhatott, de alapjában véve valószínűleg megfelelt a récens szó- és tárgyföldrajzi képnek

25 Bizonyára a fentiekben ismertetett tárgyat kell hozzákapcsolnunk MAGDA Pál 1819. évi adalékához. Sajógömörről írja: „Itt 1800. esztendőben 4 nagy nyári szekér [kiemelés tőlem. P. K. A.] jó szénát 12 ft-ért Bankó tzédulába lehetett venni."

24 REGULY Antal 1857-ben részletező leírást adott az északi palócság szekereiről. Leszögezte, hogy lényegében kétféle szekerük van: a közönséges parasztszekér és az ún. nyári szekér. Helymeghatározást nem adott, de a szövegkörnyezet alapján az általa leírt szekértípusok Fülek vidékére lokalizálhatok. Azt írja, hogy a palóc szekérnek szemben az alföldivel - „Kasa nincs, az oldala be van fonva vagy deszkával becsinálva [...] Ettől különböző a nyári szekér, mely egész lábnyival szélesebb vágású, azaz hosszabb, oldalai nincsenek fonva, csupán széna és szalmás élet hordására használtatik. Vendég rudakat, melyeket az alföldön a lőcsön kívül alkalmaznak gúzzsal vagy kötéllel felkötve, hogy a terhet szélesebben fel lehessen rakni, nem használ."

25 Ebben a tárgyleírásban fel kell figyelnünk arra, hogy a nyári szekér „egész lábnyival szélesebb vágású", mint a többi. Ez a kifejezés a kerekek nyomtávolságára utal. Egy bécsi láb hossza 51,6 cm, az angol láb 30,48 cm. Székelyföldön a szekerek osztályozásának máig alapja a tengely hossza, a két kerék nyomtávolsága. Csík21. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1989. 370. és 27. kép. Péterfalán (Gömör m.) 1978-ban készült fotó. 22. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 74-75. és 35. kép.; MOLNÁR Balázs 1951-ben készült felvétele Domaházán. 23. A szekértípus 20. századi elterjedtségéhez: Magyar Néprajzi Atlasz III. kötet 197, 202-203. térkép, Budapest, 1987. 24. MAGDA Pál 1819. 369. 25. REGULY Antal 1975. 23.