Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Két felföldi szekértípus. Láncos lajtorja és nyári szekér (1999)

KÉT FELFÖLDI SZEKÉRTÍPUS (Láncos lajtorja és nyári szekér) A magyar parasztság kerekes jármüvei, s tágabban véve a magyar jármükultúra újításai, méltán keltették fel a művelődéstörténet, a gazdaságtörténet, a történeti nyelvtudomány, a régészet és más diszciplínák művelőinek figyelmét. Régi járműkultúránknak számos olyan jellegzetessége, különlegessége létezett, mely hatással volt a szomszédos népek, sőt a távolabb eső európai tájak kerekes járműveinek alakulására is. Legismertebb ezek közül a magyar kocsinak és nevének elterjedése Európában. Említhető, hogy a magyar nyelvterületen a négykerekű jármüvek, a szekerek és a kocsik a középkor óta túlsúlyban vannak a kétkerekű taligákkal és kordékkal szemben. Ilyenformán a Kárpát-medence szorosan kapcsolódik a négykerekű szekerek nagy kontinentális tömbjéhez.

1 Fontos sajátság a lőcsös szekerek csaknem kizárólagos volta is. A lőcsös szekérkonstrukció elterjedtségének legjelentősebb foltja Európa térképén épp a Kárpát-medencében és közvetlen szűk környezetében rajzolódik ki. KESZI-KOVÁCS László feltevése szerint a lőcsös szekér a magyarságtól kiindulva terjedt el a szomszédos népeknél is.

2 Ezúttal a széna és a kévés gabona szállítására használatos szekerek két felföldi típusa a vizsgálat tárgya. A magyar nyelvterületen a szénaszállító szekerek konstrukciójuk alapján négy-öt alaptípusba sorolhatók: a) A szekéroldal magasítása nyársakkal. b) Magas oldalú szekér. c) Hosszú oldalú szekér. d) Két vendégrúddal felszerelt szekér. e) Nyári szekér, hordószekér. Ezen alaptípusokon belül további szerkezeti megoldások, térségre, üzemtípusra vagy történeti periódusra jellemző változatok, altípusok írhatók le.

3 Főként a Dunántúlra jellemző a szekéralvázon cserélhető, rövid és hosszú karfával, lajtorjával használatos szekér.

4 Ez a megoldás régóta él a Felföld meglehetősen széles déli sávjában is, különösen Észak-Heves, Észak-Borsod, valamint Abaúj és Zemplén déli tájain. A szekér átalakítása a Felföld eme déli zónájában nem merül ki abban, hogy a jármú alvázát hosszú nyújtó beiktatásával megnyújtják és hosszú létrát (lásd még: hosszú derék, hosszú lajtorja) tesznek. Sok helyen a szekér elejébe és végébe hosszú nyársakat (Észak-Heves, Zempléni-hegység), sorfejét (Észak-Pest m.) is állítanak

5 1. PALÁDI-KOVACS Attila 1984a. 167. Lásd még: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 73-79. 2. KESZI-KOVÁCS László 1980. 116. 3. PALÁDI-KOVACS Attila 1979. 344-353.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1993. 101-106.; TAKÁCS Lajos 1985. 327-329. 4. TAKÁCS Lajos 1985. 327-329., Magyar Néprajzi Atlasz III. kötet 202. térkép. Budapest, 1987. 5. BALASSA Iván 1964. 152.; IKVAI Nándor 1967. 133-135.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1989. 370-371.