Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

14. kép. Szekérfékezés dörzsölőfával. Szendrő. Nagy B. felv. 1994. ökörrel vontatták haza. A saraglyát telente négy-öt alkalommal használta a legtöbb gazda. így eltartott öt-hat évig is.

55 Erdőn dolgozó fuvarosok a rönkfát vagy a kifaragott slippert (vasúti talpfát) gyakran lóval húzatták le az út mellé. „Bekötötték láncba" (ráhurkolták a láncot), s ezen a módon egyetlen lóval négy darab 220 cm hosszú slippert, vasúti talpfát tudtak elvontatni. Az északi zóna szénégetői (Barka, Lucska, Debrőd, Somodi, Áj) ölfa közelítésére kétrúdú gyalogszánkót használtak. Maguk a szénégetők faragták bükkfából. A Csermosnya völgyében a szenes szánkóra 2

A méter fát rakott a szénégető és két rúdjánál megfogva húzta le a hegyoldalon. Ezt a szánkót nem havon, hanem nyáron használták. Szélessége 70-80 cm, teljes hossza (rúdjával együtt) 220-240 cm volt. Két rúdja és talpa egyetlen fából készült. Talpa részébe két-két sulyok, azaz rövid (kb. 10-14 cm-es) láb került csapolással. Ezeket keresztben szorosan összefogta egy-egy csapolással rájuk fektetett eplény. Az eplények végeibe állították a kb. 80 cm hosszú, hengeres karókat. A négy karó vagy rókonca tartotta a közé rakott méterfát.

57 Más Bódva vidéki kistájakon havon csúszó gyalogszánkót főként a „zsellérek" használtak, akik tuskózást vállaltak, s egész télen azon hordták haza a tűzifának használt tuskót, mert fogatuk nem volt. 36. Saját gyűjtés 1978-ban. Adatközlő: Gallai János, szül. 1921. Barka. 37. HERKELY Károly 1941. 262.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 83-84.; PALÁDI-KOVACS Attila 1990. 135-136.