Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

Lovas- és ökrös szánkót a gazdák többsége ganajhordás végett tartott. Tornaújfalun mindkét fogatos szánkó létezett. Eltérés főként a rúdfőn és a rúd felerősítésének módjában volt köztük. Az ökrös szánkó rúdja csupán a szán orráig ért. A rúd a két talpat az orránál összekötő orsóra csatlakozott, s azon csuklósan mozgott le és fel. Körtvélyes, Jablonca, Szilice, ökrös szánkóin szintén az arsóhoz (orsó) kapcsolódott az aja (= szekérrúd). Az arsót vaspálcából vagy erős somfából készítették. Lovas szánkón nem volt orsó, s a vonórúd vége az eplény alá ért, azzal volt kimerevítve, hogy ne a lovak cipeljék a rúdfej súlyát. A jabloncai, szilicei lovas szánkó elején firhéc volt és ráakasztva két hámfa. A Bódva völgy magyar parasztsága egyedül az „egésztalpas" szánformát ismerte. Tornaújfalun - s a régi Torna megye településein másutt is - a szánkó részei: két talp azokon 2-2 sulyok, azaz rövid, tömör láb. A szánt a két eplény fogta össze. Az eplények csapolással feküdtek rá a két sulyokra, s az azon túlnyúló végeken fúrt lyukban egy-egy erős karó állt szilárdan. Azokhoz támasztották a deszkaoldalt, s az eplényekre feltették hosszában a szekér aldeszkáit, amikor trágyahordáshoz készültek. Ölfa vagy szálfa fuvarozása esetén a deszkákra nem volt szükség. Kettős szánt, ún. lacsuha szánt a Felső-Bódva vidéki magyarok régebben csak az északról szomszédos szlovákságnál láttak. A II. világháború után a barkai, lucskai, áji erdőkben is használták. A karszt egyes falvaiban (például Jablonca, Szilice, Debrőd) már előbb is szállítottak rönköket két egymástól távolabb hozzáláncolt szánkón. A hátsó szánrésznek nem volt rúdja, csak nyújtó\a.

m Legtöbb faluban tartottak néhány cifrára festett személyszállító szánkót is. Debrödön a papnak, a tanítónak és néhány jobb gazdának volt ilyen szánkója. Helybeli ácsok, asztalosok, farigcsáló emberek müve volt mind. Farsang idején felcsengőzött lovakat fogtak a szánok elé, s a legények „megszánkáztatták a lányokat" a falu környékén. 1943-ban felpántlikázott szánokkal mentek Rudnokra, hogy a cigánybandát átvigyék a farsangi bálra.

59 Valódi urak itt-ott mívesebb, párnázott kocsiszánkót is tartottak (Borsod, Edelény). (1999) 38. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1990. 136.; A bükki szlovákok lacsuha szánkójához: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 152. 39. Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlő: Meleg János, szül. 1922. Debrőd; Bodnár Bertalan, szül. 1926. Tornaújfalu.