Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

13. kép. A szekér fékezésének eszközei. „Sima kötés" lánccal és slabik (csuszka) vasból, Lucska. Paládi-Kovács A. felv. 1978. NKI F 5320 átmérőjű rúd első vége a nyújtóhoz volt kötve, hátsó, villás vége pedig leeresztéskor befúródott a talajba, s megóvta a szekeret a hátracsúszástól.

54 Az északi zónában a mezei szénaboglyákat gyakran lóval vontatták, hordták össze. Szilicén, Barkán a nyári boglyát az 1950-es évekig párba fogott lóval vagy ökörrel húzatták össze. A vontatáshoz egy 5 méter hosszú nyársat használtak, amelynek egyik vége kampós volt, a másikat pedig kihegyezték, hogy könnyebb legyen a boglya alá szúrni. Amikor a boglyát kötéllel átkötötték a nyárshoz, a kampós végéhez akasztották a tézslátés ökörrel elhúzatták.

55 A Bódva felső vidékén a szénát télen hordták haza a hegyekből. Addig földbe szúrt árboc {karó) köré rakott boglyákban tárolták, s kb. 2-5 szekérrakományt tartottak egy-egy boglyában. Nem szekérrel, hanem a szekér elejéhez lánccal kapcsolt saragiyán húzatták le a köves útra vagy egészen be a faluba. A szekérelőn maradt a fergettyü a két rókoncával. Mögé kapcsoltak két száraz fenyőrudat úgy, hogy vastagabb végük a talajon csúszott. Hosszúságuk 5-6 m, alsó átmérőjük 15-50 cm lehetett. Alsó végüktől 50-60 cm-re egy keresztfát tettek, az csapolta öszsze a saraglyát. Két végén rövid karó állt ki belőle, hogy a hátracsúszó szénát megtartsa. Ráraktak 5-6 q szénát, s két kötéllel szorították le a rakományt. Lóval, 34. Ez a szekértartozék a Palócföldön macska néven ismeretes. PALADI-KOVÁCS Attila 1989. 374. 35. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 321.