Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

12. kép. Hosszú szekér „hordáshoz" láncos derékkal, Barka. Paládi-Kovács A. felv. 1978. NKI F 5365 kok speciális szénahordó szekereket használtak. Ezt nem a szekér átalakításával, megnyújtásával állították elő, a jármű egész év folyamán változatlan formában maradt. Mecenzéfen három szekértípus létezett: Heubown (szénahordó), Mistbown (trágyahordó) és a Holzbown (fahordó). Ezeket nem szokták átalakítgatni. A Heubown karfás oldalakkal volt ellátva. A derék hossza 4 m, magassága 110 cm. Saroglya nem tartozott hozzá. Ehhez a szekérhez vendégoldal nem kellett. A derék középső részén nem karfákat, hanem tágra méretezett vasláncokat rendszeresítettek. Mindkét oldalán 4-5 lánc kötötte össze az alsó és a felső derékcsövet. Rakodás alkalmával ezek öblét jól kitömték szénával. Ezzel is védekeztek a szekér felborulása ellen a hegyi terepen. Nem rakodtak magasra, inkább szélesre, s a rakományt nyomórúddal szorították le. Hasonló szekeret használtak szénahordáshoz a derenkiek is. Színi, szögligeti parasztok emlékei szerint kb. 400 cm hosszú, 110 cm magas, hegyes végű lőcsökkel kitámasztott karfás derék tartozott a derenki szénásszekérhez. Debrödön, Jászon 2-3 nagygazda tartott ilyen szekeret. E szekértípus szélesebb elterjedtségét a Szepességben és a Sajó forrásvidékén (Dobsina, Rédova, Felső-Sajó) lehet megtalálni. Kassai szárnyasoltáron a középkor végén már feltűnik. Minden bizonnyal a szepes-gömöri németség hagyatékához tartozik.

29 A nyomórúd szintén olyan eleme a Felső-Bódva völgy anyagi műveltségének, amely a Felföldhöz kapcsolja a területet. Megnevezése a Csermosnya völgyi ma29. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 349-350.