Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

8. kép. Kolesz. Rakoncás, deszkaoldalú szekér, Körös, Paládi-Kovács A. felv. 1978. NKI F 28434 A derekas, karfás parasztszekérnek fontos tartozéka a saroglya. Amikor búcsúba vagy lagziba mennek, s személyszállításra használják a szekeret, a hátsó saroglyát lekapcsolják, s felteszik a faros kast. Nem tartozik saroglya az eleve személyszállításra rendelt kocsi, hintó, bricska, taliga, illetőleg a főleg földet, kavicsot, szenet fuvarozó kolesz elnevezésű járművekhez. A hátsó saroglya a Bódva völgyében mindenütt egyenes (például Ládbesenyő, Borsod, Szendrő, Komjáti). Az első saroglya az alsó vidéken (Boldva, Borsod, Szendrő) enyhén ívelt, északon és a középső szakaszon (Szögliget, Komjáti) az első saroglya is egyenes. Ez egyébként rövidebb, mint a hátsó saroglya, s két vaskarikával kapcsolódik a vaspálcából hajlított saroglyatartóhoz, a derékcső végéhez. A hátsó saroglya enyhén trapéz alakú, hossza 75 cm, szélessége alul 80, felül 85 cm és láncon függesztve vízszintes síkba is leereszthető. Négy levélből (erős léc) áll, középen vaspálcával, alul-felül pedig keresztléccel van összefogva.

20 Emlékezet óta mindig használtak a vidéken lőcs nélküli, rakoncás szekeret is. Különösen trágyahordásra, homok, kő, szén szállítására vették igénybe. Zubogyon a csöves kukoricát, répát, burgonyát koiesznak nevezett rakoncás szekéren hordták haza a mezőről. Ládbesenyőn a fergettyü két végébe csapolt rakoncát is 20. Saját gyűjtés 1969-ben Komjátin.Adatközlö: Somodi János, szül. 1887. Saját gyűjtés 1994-ben Borsodon. Adatközlő: Vadászi Dezső, szül. 1921.