Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

9. kép. Baksa, baksaszekér. Fahordáshoz használt rakoncás szekér, Szalonna. Nagy B. felv. 1994. 10. kép. Farkas vagy fonott súber. Szádvárborsa Borzova. Paládi-Kovács A. felv. 1979. NKI F 33 569 koleszfának nevezik. Az ilyen szekér fenyődeszkából készült oldalait négy darab kb. 50 cm hosszú rakonca tartja, s a kocsiszekrény két végét ugyancsak deszkából készült, trapéz alakú súber, súberdeszka zárja le. Szalonnán ennek magassága 50, szélessége alul 55, felül 80 cm. A deszkából készült szekérderék hossza 255 cm, magassága 55 cm. (A kolesz hosszúsága többnyire megegyezett a településen használatos „karfás derék" hosszával. Lucskán, Körtvélyesen a deszkás szekérnek nevezett kolesz is 500-520 cm hosszú.)

21 A deszkaoldalú, rakoncás szekér terminológiája a vidéken nem egységes. Kolesz az ilyen szekér neve Ládbesenyő, Zubogy, Teresztenye, Viszló faluban, s főként ezen a néven ismerik Borsodban, Edelényben is. Ezzel szemben Színben, 21. Saját gyűjtés és mérés 1994 októberében Szalonnán. Adatközlő: Herman János, szül. 1918.