Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

6. kép. Mezőre használatos könnyű lovas szekér, Szögliget. Paládi-Kovács A. felv. 1961. NKI F 20 635 sártól. Az 1930-40-es években két-három nagygazdának is volt egy-egy településen (például Borsodon), de hintót csak a méltóságos urak, nagyobb földbirtokosok tartottak. Ennek magas első ülésén, a bakon valódi, díszruhás kocsis ült, az alacsonyabb hátsó ülésen pedig az úri utasok. Ők a hintó közepén szálltak fel a párnázott ülésre. A kocsiszekrényt a hajlított vonalak jellemezték. A szekér két oldalát a Bódva-völgyi parasztság deréknak, szekérderéknak nevezi. Formája létrára emlékeztet, az alsó cső és a felső cső párhuzamos, s annyi karfa van köztük, ahány sukk hosszúságú a derék. Ez a terminológia a Bódva vidékén teljesen egységes.

17 Borsod közelében 4-5 vaspálca volt a karfák között elhelyezve, a derék közepén a vaspálcának a felső csőből kiálló végére rézgomb került dísznek. A vaspálcák a Bódva völgyében ma is elmaradhatatlanul tartozékai a szekéroldalnak. Ott vannak a derék négy sarkán saroglyatartó vasak is, s tartozik a szekérhez egy derékkötő lánc, s legalább két kerékkötő lánc. Utóbbi a szekér alvázán a nyújtóra van felhurkolva. A derékkötő láncot fahordás, répa- és szénahordás alkalmával csatolták át a szekér közepe táján. A derék a folyó alsó vidékén (Borsod, Ládbesenyő, Homrogd) többnyire 7 sukk (kb. 220 cm) hosszú. A könnyű futosó szekerek kicsivel rövidebbek is lehetnek 17. A vidék kerekes járműveinek rendszere és terminológiája a Palócföldéhez áll közel.; Vö. PALÁDIKOVÁCS Attila 1989. 369-370.