Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

5. kép. Hámfák kapcsolódása a vóghoz, Debrőd. Paládi-Kovács A. felv. 1994. A szállítás málhás lovakkal mindennapos gyakorlat volt a vidék széles északi zónájában, a régi Torna vármegye Cömörrel, Szepessel és Abaúj megye Bódva menti részével érintkező tájain. A sziklás, meredek hegyeken át nem vezettek kiépített szekérutak, ezért a Jósva patak, a Torna vize vagy a Csermosnya völgyében élő emberek Rozsnyót és Szomolnokot hamarább elérték gyalogösvényeken, mint szekéren. Piacra szánt termékük sem volt mindig annyi, hogy az megérte volna a szekerezést. Viszont két vékányi (kb. 50-60 liter) gyümölcsöt, gabonát, zöldséget egyetlen málhás ló hátán is elszállíthattak. Erre szolgált az ún. lóháti kosár.

12 A Csermosnya völgyében az 1950-as évek végén még az erdőkben gyűjtögetett gomba, málna, áfonya szállításához használtak lovakat. „Akinek lova van, az nem a faluhoz közeleső erdőkben szedeget, ez a falu szegényebbjei számára van fenntartva, hanem távolabb. A lóháton hazaszállított kosarak külön e célra készült formájuk miatt is figyelemreméltóak... A kosarakat átalvető formájára erősítik a ló hátára. Gyűjtögetés közben a ló mindig követi a gyűjtögetőket, akik így mindig a ló oldalára erősített nagyobb kosárba üríthetik ki megtelt kézikosarukat."

15 Márkus Mihály azt is megjegyzi, hogy „Ilyen kosarakban hordták régen Sáros és Szepes megyébe az itt termett gyümölcsöt; legfőbb gyümölcspiac Szomolnok volt." Sárosig 12. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 551-553. 13. MÁRKUS Mihály 1941. 176-177.