Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

4. kép. Szügyhámba fogott lovak. A szekérrúd alatt ajatartó, Lucska. Paládi-Kovács A. felv. 1978. NKI F 5387 A magyar lószerszám neve a Bódva mentén mindenütt hám. Ennek legfontosabb része a szügyellő. A ló fejére kerül a zabolát tartó kantár, s a hozzá csatlakozó gyeplőszárak. Fékezéshez, tolatáshoz szükséges a széles szíjból készült nyakló, ami tartólánccal csatlakozik a szekérrúd elejéhez. A lovak „a nyaklóval vezetik a rudat". Zubogyon a könnyű kocsit, hintót a szügyellőre kapcsolt tartólánccal tartják vissza a lovak.

10 A szügyhámhoz istráng és hám'fa tartozik. Homóthoz azonban nem kenderistrángot, hanem széles bőrpántokat, erős szíjakat használnak. Ezek rövid láncokkal kapcsolódnak a hámfához. A Bódva felső vidékén (Debrőd, Somodi, Jászó) és a Csermosnya völgyében a szekér két hámfája a yóghoz csatlakozott. Ez jóval rövidebb, mint a tengelyhosszúságú ferhéc. Erdei fuvarozáshoz a vóg jobban megfelel, különösen a kanyargós mélyutakon. A Kanyapta vidékén és délebbre a vógot nem ismerték, ott fürhécet használtak. A Csermosnya völgyi magyarok szintén rövid vógot használnak ferhéc helyett, de ők ezt a szekéralkatrészt fontosfának nevezik (Lucska, Barka).

1

' 10. Saját gyűjtés 1969-ben. 11. Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlő Meleg János szül. 1922. Debrőd, és saját gyűjtés 1978-ban, adataközlő Fehér József szül. 1894. Lucska. A vóg jelentése Janókon 'kútkölönc', a vógoligéé Tornagörgőn 'egyensúlyba hoz'. Szekéralkatrész neveként bóg, bók alakban fordul elő Felsőőr, Rét, Somorja, Csütörtök, Izsap helységben.; ÚMTSz I. 510. Ez a szóföldrajzi kép német eredetre utal. (Az ÚMTSz kéziratos adatait Hosszú Ferenc jóvoltából ismerem. Szívességét e helyen is megköszönöm.)