Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

3. kép. Homót, homút (nyakhám) szíjistránggal. Debrőd. Paládi-Kovács A. felv. 1994. A ló befogása általánosságban szügyhámmal történik, a Bódva völgyi magyar parasztság mindenütt azt használja. Északon ismeri a nyakhámot is, amit homótnak nevez. Tudja, hogy a szomszédos németek, szlovákok nem szügyhámot, hanem nyakhámot használnak (például Poprócs, Rudnok, Mecenzéf, Stósz). Kassán, Szepsin dolgoztak olyan szíjgyártók, akik a magyaroknak szügyhámot, a németeknek, szlovákoknak pedig homótot készítettek. Jászon, Debrödön előfordult itt-ott a homút is. (Színben komútnak nevezi a fuvaros népség, de maga nem használja.) A Bódva középső és alsó szakaszán a nyakhámot komút, komúthám néven ismerik (Hídvégardó, Komjáti, Szögliget, Szalonna, Borsod). Ők maguk nem használták, de Miskolcon, a városi stráfszekerek lovain sokszor látták.

9 Északon időnként erdei fuvarozáshoz használnak kumetet. Azt tartják, hogy az erdőn biztonságosabb, mint a magyar hám. Ugyanis, ha a szekér eldől vagy felborul, a szügyhámot kiegészítő nyakló esetleg megfojtja a lovat, de a kumetnél ez nem fordulhat elő, „Csak a megszokás adja", hogy a magyar parasztok az északi zónában is ragaszkodnak a szügyhámhoz. Faroshámot, farmatringot a folyó középső szakaszán (például Színben és környékén) is használnak, de csupán az egylovas szekerekhez. 9. Saját gyűjtés 1994-ben. 154