Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

2. kép. Járom (kettős járom), Tornaszentjakab. Paládi-Kovács A. felv. 1969. Északon főként az áji, szádelői fafaragóktól vettek jármokat (Méhész, Tornagörgő, Torna). Tornaújfalu, Bodolló, Peder, Hídvégardó, Komjáti ökrösgazdái gyakran a kerékgyártónál rendelték meg. Bódvaszilas - Perkupa térségét főként a derenki háziiparosok látták el. A szalonnai parasztok maguknak, sőt eladásra is faragtak jármokat. A Bódva vidéki kettős járom a keretes szerkezetű „rámaiga" típusába tartozik. Főbb alkatrészei: járomfej (Méhész, Tornaújfalu, Hídvégardó) vagy toló (Borsod), ami északon többnyire nyírfából, esetleg juharfából készült. A két béldeszka és az aldeszka, ajdeszka lehetőleg tölgyből, esetleg akácból van. Régebben somfából készült a két járomszög és a béldeszka lyukaiba szolgáló faszögek. Utóbbiak segítségével állították be a járom nyílását a megfelelő méretre, hogy ne törje fel az ökör nyakát. Annak a vaspálcának a neve, amellyel a járomfejet a rúdhoz lehet kapcsolni, északon (Méhész, Lucska, Barka) tolószeg, délen (Szendrő, Borsod) nyakszeg:

8 Legtöbb gazda zsírozta, szalonnabőrrel kenegette a jármot és báránybőrt kötött rá, hogy ne marjuljon ki, ne törjön föl az ökör nyaka. Befogáskor a tanult ökör már dugta a fejét a járomba, ha szóltak neki, hogy körbe (Borsod). Tézslát csak ekéhez és a négyes ökörigák elöfogatának befogásához használtak. 8. Saját gyűjtés 1969-ben, 1978-ban és 1994-ben.