Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

10. kép. Az avar lóiga helyreállítása, Bodrogszerdahely. László Cy. 1942. 339. nyomán A régi szügyhámok régészeti vizsgálatát főként az nehezíti, hogy a bőr és a fa elporlad a földben, a megmaradó csont- és fémtartozékok nyomán pedig elég bajos az eredeti formát helyreállítani. LÁSZLÓ Gyula Bodrogszerdahelyen kiásott avar csontleleteket a rénszarvasiga mintája nyomán értelmezte. Megfejtése szerint a lovat egyedül fogták be vele egy kétrúdú szekér elé. Voltaképp olyan nyakjárom lehetett, amely szíjakkal a két rúd elejéhez csatlakozott; istráng, hámfa nem tartozott hozzá. A ló nyakának két oldalához simuló csontlapokat a szügyön szélesebb heveder, a maron több vékony szíj kapcsolta össze.

102 Az avar lóiga tehát nem a szügyhám, hanem a mai kumetek irányába vezet bennünket. Pannónia római korából számos lelet és képi ábrázolás maradt fenn mind a lovak, mind a szarvasmarhák igázásáról. Ezeket itt mellőzhetjük, annál is inkább, mert nemrégiben BODÓ Sándor alapos összefoglalásukat adta.

105 Ugyanott KRALOVÁNSZKY Alán nyomán - bemutatta az egyetlen 10. századi, tehát honfoglalás kori régészeti leletet a lófogatolás köréből. A Sárbogárdon (Fejér m.) feltárt temetőben felszerszámozott igáslovakat is találtak. Az egyik ló nyaka körül ólomlemezekkel borított, fából készült eszközt, a másik ló mellett egy iga korhadt famaradványait lelték meg. Előkerültek a lószerszám bronz tartozékai és zabiája is (11. kép). KRALOVÁNSZKY Alán feltevése szerint olyan ló egyesjármát találta meg, amely könnyű kocsit, nem pedig társzekeret vagy ekét húzott.

104 A sárbogárdi lelet valójában lovak befogására szolgáló kettős járom volt és sokkal inkább a marhaigával tartott rokonságot, mint a lófogatolás eszközeivel. Úgy tűnik, hogy a Sárbogárdon kiásott 10. századi lóiga antik örökség folytatása, s vajmi kevés köze volt a keletről hozott avar és magyar hámokhoz. Az antik lóiga Pannónia területén - kisebb-nagyobb szigetekben - folytonos lehetett a honfoglaló magyarok megjelenéséig. A Kárpát-medence eddig ismert régészeti leletei alapján semmit sem lehet mondani a honfoglaló magyarok lófogatolásáról. BODÓ Sándor finnugor analógiák alapján fogalmazta meg az alábbi feltevést: „Finnugor rokonaink igázási gyakorlatának valószínű régibb rétegéből arra következtethetünk, hogy a ló fából készült, béleletlen „Kummet" jellegű eszközzel két rúd között vonta a szekeret. Ez a módszer lényegében megegyezik a környező szláv népek szekerező gyakorlatával."

105 102. LÁSZLÓ Gyula 1942. 339-340. 103. BODÓ Sándor 1990. 24-26. 104. KRALOVÁNSZKY Alán 1962. 266.; BODÓ Sándor 1990. 26-27. 6. és 6.1. kép. 105. BODÓ Sándor 1990. 27.