Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

11. kép. A sárbogárdi állítólagos lóiga rekonstruált vonófája. Kralovánszky A. illetve Bodó S. 1990. 6. kép nyomán 12. kép. a. Régi magyar egyesjárom, Nyírgyulaj. Kiss L. 1937. 309. nyomán, b. Kirgiz kaamit (homút). Bezkovic, A. 1973. 48. nyomán A keleti szlávok (oroszok) 9-10. századi lófogatolását épp oly kevéssé ismerjük, mint a magyarokét. Tény, hogy újkori gyakorlatukban a homutnak meghatározó jelentősége volt, s a bélelt nyakhám a velük érintkező finnugor és török-tatár népeknél is igen elterjedt.

106 Azt azonban nem lehet teljes biztonsággal megmondani, mely népeknél korábbi ez az eszköz, s mi volt a terjedés iránya. Előbb a nyakhámok teljes körű formai, történeti, terminológiai rendszerezését kellene elvégezni ahhoz, hogy a középkorról vagy a korábbi korokról bármit mondani lehessen, A szügyhámról és megnevezéséről egymásnak ellentmondó, a nemzetközi irodalomról kevés tudomást vevő hazai vélekedéseket olvashatunk. A TESz szerint a hám szó a magyarban valószínűleg alnémet eredetű. A magyar hamut 'hámiga' „szláv előzményével való esetleges összefüggése nincs tisztázva."

107 BODÓ Sándor 106. VIIRES, Ants 1971. 434-446.; VIIRES, Ants 1981. 35-36.; TAGÁN Galimdsán 1938. 234.; BEZKOVIC, Afanasij Sz. 1973. 48. 107. TESz II. 40.