Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)

a bejárati oldalon a tető súlyát is viseli. Ezt a koszorút a harántfalakból kinyúló konzolos boronavégek tartják, nem is tarthatja más ezeken a szakaszokon, hacsak nem a keresztirányú mestergerendák konzolosan kinyúló végei. Ez utóbbiak szerepe ott jelentős, ahol a két harántfal között nagy a távolság, például 5-6 méternél is nagyobb, ami statikailag szükségessé teszi, hogy a koszorút középen is alátámasszák. Tehát a keresztirányú mestergerenda a füstöskonyhás házak területén terjedt el, minden bizonnyal már a késő középkorban, helyzetének magyarázata pedig abban kereshető, hogy kinyúló végével az eresz koszorúgerendáját kellett alátámasztani.

25 Sarvalyon pedig az ilyen nagyméretű helyiségek szép számmal fordulnak elő. A 12. számú ház füstös szobája majdnem 8 méter, a 10. ház első helyisége kb. 7 méter, a 12. számú ház kemencés helyisége 7,5 méter, a 6. számú ház füstös szobája közel 8 méter hosszú, ezeknél nem is lehetne ereszt építeni keresztirányú mestergerenda nélkül. A néprajzi leírások füstös házai is igen nagyméretűek voltak.

26 Keresztirányú mestergerendának tehát ott van igazán értelme, ahol nagy és hosszú lakóhelyiségek vannak a házban. A 15. számú ház nem tartozott ezek közé, első két helyisége nagyjából négyzetes alaprajzú volt, 5,2 méteres feszttávval, és kb. 6 méteres hosszúsággal. Föléjük hosszanti irányú mestergerendával terveztük a födémet (ez is ismert lehetett Sarvalyon, hiszen a pincék fölé is ilyen födémeket építettek), melyet a két helyiség hosszában eresz is kísért. Természetesen ezekre a helyiségekre keresztirányú mestergerendával is le lehetett volna födémet helyezni. A rekonstrukciónk során a mestergerendákra és a hosszfalakra fektettük fel a födémgerendákat, kb. 1 méterre egymástól, ezekre hasított pallókból készítettünk terítést. A pince fölé hasonló födémet képzeltünk. Mivel a házak területén tapasztásból származó agyagréteg nem volt, úgy gondoltuk, hogy a födémet nem sározhatták le vastagon, talán csak a deszkák közeit tapasztották ki (3. kép), Tetőidom, tetőszerkezet A tetőt érintő kérdésekre a régészeti leletanyag nem nyújthatott semmiféle támpontot, így ezekben a népi építészeti emlékanyaghoz fordultunk segítségért. A tető formáját hátul kontyoltnak, elől csonkakontyosnak rekonstruáltuk. Az első homlokzaton keletkező trapéz alakú nyílást nyitva hagytuk, ahogy ezt az egyszerűbb paraszti lakóházakon a közelmúltban még megfigyelhettük. Nagyobb problémát okozott a tetőszerkezet rekonstrukciója, hiszen a sarvalyi házak nagy mérete olyan fesztávokat eredményezett, amelyek fölé csak egy egyszerűen elkészített, szarufás (például torokgerendás) tető - statikai okokból - nem volt elképzelhető.

27 A 15. számú ház lakórésze mellett az eresszel növelt fesztáv közelítette a 7 métert, amelyre már mindenképpen szelemenes tetőt kellett elképzelnünk. A szóba jöhető szerkezeti rendszerek közül az ollólábas-szelemenes tető volt az egyetlen olyan, melyet számításba vehettünk, és a nyugati háztípus elterjedési területén is általános volt. így bármennyire is újabb eredetűnek gondoljuk ezt a szerkezetet, rekonstrukciónkon kénytelenek voltunk alkalmazni.

28 Az ollóláb felső villájába egy erősebb taréjszelement fektettünk, 25. Lásd ehhez: H. CSUKÁS Györgyi 1997. 73. 26. Összefoglaló példaként: BIRÓ Friderika 1975. 76. 27. Ez a fesztáv eresz nélkül a 16. számú háznál 6,5 méter, a 7. számú háznál 6,5-7 méter volt. míg a 17. számú háznál meghaladta a 7-7,5 métert is. 28. Lásd ehhez: BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 73-75.