Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai

13. kép. Dongás hátú csempék az Alföldről tulása előtt még állhatott a kályha.

185 A szentkirályi töredékek ezzel szemben szétszóródva, széthányva kerültek bele a házak omladékaiba és beásásaiba. A már bemutatott fülkés csempék Anjou-kori és Zsigmond kori hatásokról árulkodnak, de erősen népies ízűek, tehát kései átvétellel kell számolnunk, de nem annyira, hogy ne gondolhatnánk arra, hogy a dongás kályhák népies változatai akár már a 15. század közepén és a század második felében felállításra kerülhettek a helyi nemesek házaiban. Összefoglalva a kérdést azon a véleményen vagyunk, hogy a dongás csempékből épített népies kályhák korai példányai megelőzték a bögrés kályhák szélesebb körű elterjedését, használatuk mind a korai, mind a későbbi leletek szerint csak a vidéki nemesség köréhez köthető, várakban és udvarházakban állították fel őket. Az is bizonyosnak látszik, hogy ezek a kályhák a hódoltság időszakában pusztulnak el, használatuk a 16. században megszakad. Ezeket a kályhákat még nem ismerjük olyan részletesen, hogy összetételüket, külalakjukat felvázolhassuk, az is lehetséges, hogy alsó részük tál alakú szemekből, vagy ezek mérműves előlapú változataiból állt. Több jel is arra mutat, hogy a csempéket, illetve azok részleteit vörös földfestékkel festették be.

186 Készítési központjaik bizonyosan nem csak egy helyhez köthetők, Méri István a Nadabhoz közeli Simánd mezővárost jelöli meg mint szóba jöhető központot, hiszen itt a 16. századból írásos adataink vannak kályhák készítéséről.

187 185. BENKŐ Elek 1980. 342-344. 186. MÉRI István 1957. 202-204.; SZABÓ Kálmán 1938. 96. 187. MÉRI István 1957. 198.