Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

PÁLÓCZI-HORVÁTH András: A késő középkori népi építészet régészeti kutatásának újabb eredményei

10. kép. Szentkirály, 12. épület: tüzelő nélküli kéthelyiséges lakóház részlete (a szerző felvétele) lyukak egymástól 15-36 cm-re vannak. A faoszlopok közét földdel kevert agyaggal töltötték ki, a fal belső oldalára finom agyagtapasztás került, majd 1-2 cm vastag, fehér agyagtapasztás, arra pedig fehér mázolás. A II. periódusban az alapozási árokba vastagabb oszlopok kerültek (10-25 cm), egymáshoz elég közel (10-30 cm-re).

72 A 25. ház kéthelyiséges, két periódusa volt (l-ll.), de itt az épület megújítása során megtartották a régi falakat. A II. periódusban a tüzelőberendezés átépítését végezték el, az ÉNy-i helyiség (szoba) padlójára kb. 10 cm vastag homokterítés került, a falakat újratapasztották. Az alapozási árkok 40-50 cm szélesek, a fal vázszerkezetét alkotó faoszlopokat beleállították, a kiásott földet szürke agyaggal keverve visszatöltötték és alaposan ledöngölték. Az ÉNy-i végfal a padlószint fölött kb. 20-25 cm magasságig jó állapotban megmaradt, legjobban itt lehetett megfigyelni a fal szerkezetét, de a szoba DNy-i falának és az épület DK-i végfalának egy-egy szakaszában is maradt felmenő fal. A 10-18 cm átmérőjű cölöplyukak egymástól általában 10-20 cm-re következtek, a vékonyabbak nem mélyedtek a járószint alá. A fal vastagsága a DNy-i oldalon 34-35 cm, az ÉNy-i fal 42-46 cm. A cölöplyukak között döngölt, barna, agyagos föld volt, a fal külső oldalán 4-7 cm vastag szürke agyagtapasztás, bel72. PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989a. 93-94., 96.