Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

PÁLÓCZI-HORVÁTH András: A késő középkori népi építészet régészeti kutatásának újabb eredményei

A KESO KÖZÉPKORI NEPI ÉPÍTESZET RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS HOLL Imrének 1970-ben megjelent, a második világháború utáni középkori régészeti kutatások eredményeit összefoglaló tanulmánya

1 óta többen is megkísérelték a középkori falu és lakóház kérdését áttekinteni, valamilyen szinten véleményt formálva a fejlődésről. MICHNAI Attila 1981-ben a lakóházak típusaira, alaprajzi elrendezésére, építőanyagaira, faltechnikájára, tetőszerkezetére vonatkozó ásatási adatokat összegyűjtve azt tapasztalta, hogy a késő középkori felszíni házak esetében sok hiba és bizonytalanság van a régészeti meghatározásokban, az építészeti szerkezetek és faltechnikák felismerésében, valamint viszonylag kevés a teljesen feltárt épület.

2 Kétségtelen, hogy a késő középkori faluásatások soha nem tartoztak a régészet legnépszerűbb ágazatai közé. KOVALOVSZKI Júlia 1971-ben írott szavait idézve: „A feltárások elmaradásának oka elsősorban az, hogy kevés fiatal régész szakembert vonzottak a fáradsággal járó, amellett látványos eredménnyel nem kecsegtető falukutatások."

3 Ha arra gondolunk, hogy egy többhelyiséges lakóház kiterjedése 10-15-szöröse is lehet egy földbe mélyített ház alapterületének, hogy rendszerint több periódussal és több szinttel kell számolnunk egy középkori beltelken, ami megsokszorozza a feltárandó felületet, hogy a leletanyag mutatós volta is kétséges megérthetjük a témától való húzódozást.

4 Tovább rontja késő középkori és kora újkori falvaink feltárásának és megmaradásának esélyeit, hogy ezek a viszonylag fiatal, egykori felszíni objektumok vannak leginkább kitéve az eróziónak, a mezőgazdasági művelés és az építkezések pusztító hatásának, hiszen a talaj legfelső rétegeiben helyezkednek el. Gyakran előfordul, hogy ilyen régészeti lelőhelyen az utolsó periódusok szintjeiből semmi sem marad meg, legfeljebb az alapozásárkok és a gödrök alja.

5 A késő középkori települési szintek erősen veszélyeztetettek mindenütt, ahol a humuszt gépekkel viszik le, így az autópályaépítést megelőző feltárásoknál is. Mégis az elmúlt két évtizedben jelentősen megnövekedett a feltárt késő középkori házak és az ilyen objektumokkal rendelkező lelőhelyek száma, ha nem is annyira, mint a földbe mélyített házaké. Közel sem teljes gyűjtésünk szerint jelenleg legalább 80 ilyen régészeti lelőhellyel kell számolnunk. Tekintettel arra, hogy a jelentős feltárások eredményeinek közlése meglehetősen lassan halad, még mindig kevés a jól pub1. HOLL Imre 1970. 365-378. 2. MICHNAI Attila 1981. 231-238. 3. KOVALOVSZKI Júlia 1971. 26-27. 4. PÁLÓCZI HORVÁTH András 1993. 55. 5. A Perkáta-Kőhalmi dűlőben HATHÁZI Gábor által feltárt 13-14. századi kun szálláson a házaknak az ásatás során is csak a helyét lehetett valószínűsíteni. HATHÁZI Gábor 1996. 96.