Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

MOLNÁR Erzsébet: Esztergom-Zsidód Árpád-kori település lakóházai

égve azonban csak a tapasztás eleje, a boltív előtti része volt, a boltív alatti nem. Ott csak faszéndarabokkal teli kormos hamu volt. A kemencének nem volt mélyített előtere, hanem a ház ezen részén a padló a kemence felé enyhén lejtett. A kemence láttán felmerül a gondolat, hogy ez a kemence kettős funkciót látott el oly módon, hogy az állandó tűz a kemence szája előtt volt, ahol az alja át volt égve, s itt nyílt tűzön főzni lehetett. Majd amikor már parázsra nem volt szükség, a kemence kövei alá tolták azt, hogy a köveket még jobban felmelegítse. Mivel a kemence kövei alatt annak alja nem volt kiégve, arra gondolhatunk, hogy ezt a kemencét nem használták sütésre, csak főzésre és fűtésre. Ezt látszik alátámasztani a kemence két végén megfigyelhető egy-egy karólyuk is, amelyek a kemencéhez tartozónak látszanak, ezek tarthatták a bográcsrudat. Ugyancsak a kemencéhez tartozhatott az a cölöplyuk is, amely a ház közepe táján, közel a kemencéhez volt beásva, mivel nem illeszkedik a tetőzetet tartó, a ház hossztengelyében elhelyezkedő cölöpök vonalába, A kemence előtt három lapos kő helyezkedett el, amelyet a ház berendezéséhez tartozónak tartok, ülőalkalmatosságnak használhatták, A kemencével rézsút szemben találtunk rá a már korábban is előkerült ovális gödörre, de ennek mélysége csak 10 cm volt. A kemencével szemközti sarokban itt is találkoztunk a már korábban is megfigyelt nyúlvánnyal. A ház padlójától 20 cm magasságban vájták a ház falába, de ez alkalommal nem vízszintesen, hanem rézsútosan. Szélessége a szájánál 40 cm és 80 cm-re nyúlt ki a ház falából, ahol kerekített formában elkeskenyedett. A vájat előtt a ház padlójában sekély karólyukat vettünk észre, amely a vájat felé dőlt és a kemence felőli oldalán tapasztás volt. Nyilvánvaló, hogy a vájathoz tartozó. 2001/2. ház (4-5. kép) A ház gödrének formája négyzetes volt, lekerekített sarkokkal, amelynek méretei: 2,95x3,15 m, mélysége 75-80 cm volt. Bejárata a nyugati oldalon volt. A ház padlóján, közvetlen a fal mellett lévő lapos kő is ezt látszik alátámasztani. A bejárattal szemközti sarokban helyezkedett el a ház kőből épült kemencéje, de ennek pontos leírását nem tudjuk adni, mivel azt a ház gödrének későbbi felhasználása miatt szétszedték és az egykori kemence helyén később épített tüzelőgödör kialakítására használták fel. A tüzelőgödör szétszedése után azonban meg tudtuk figyelni a kemence egyes részleteit is. A kemence átégett, kormos köveinek nagy része a ház padlóján feküdt, de a ház déli falánál még eredeti helyzetükben voltak. Formája azonos lehetett a 2001/1-es ház kemencéjével, mivel a kemence tűztere itt is a ház padlójába volt süllyesztve, ki volt tapasztva és az előzőhöz hasonlóan a tapasztásnak csak az eleje volt kiégve. A kemence két oldalán itt is megtaláltuk a két karólyukat és a ház közepe táján azt a cölöplyukat, amely itt sem illeszkedik a ház tetőzetét tartó cölöpök tengelyébe. A ház hosszanti tengelyében, a déli és északi oldalfalak síkjában a padlóba mélyített egy-egy cölöplyukat találtunk, amelyben a tetőszerkezetet tartó cölöpök voltak. A kemencével rézsút szemközti sarokban szintén jelentkezett az ovális gödör, amelynek 20 cm mélyen lévő alja ugyanolyan letaposott kormos volt, mint a ház alja. A ház oldalfala ki volt tapasztva, ezt mindegyik oldalon megfigyelhettük. Az északi oldalon az ovális gödör mellett egy falba vájt világító fülkét is találtunk, amelyre a fülke alatt a padlón heverő mécsesből következtethetünk. Egészen különös és eddig egyedülálló a kemencével szemközti sarokban az a vájat, amely már az előző házaknál is jelentkezett ugyanezen a helyen, csak itt egyértelmű magyará-