Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

MOLNÁR Erzsébet: Esztergom-Zsidód Árpád-kori település lakóházai

zatot ad az eddigi megfigyelések értelmezésére is. 20 cm-re a padló felett a ház falába vájva egy 40 cm magas, 30 cm széles ovális lyuk bontakozott ki, amely rézsútosan a lakótér felé lejtett. A vájat a ház falától 1m hosszan húzódott az egykori felszín alatt, majd a felszínre emelkedett. A ház belsejéből induló száj része ki volt tapasztva, s a száj felett még 20 cm falfelület volt. Beljebb, a földben húzódó oldalfalai nem voltak kitapasztva. A vájat a végén szűkült, majd kerekded formát öltve kissé lesüllyedt, ahol ökölnyi nagyságú követ és állatcsontot találtunk. Kialakításának nyomát, az egykori felszínről többszörös nyesés után sem tudtuk megfigyelni, mint ahogy azt az előző házaknál tettük, mert azt az egykori felszín alatt alakították ki. A ház padlójában a vájat előtt sekély karólyukak az előző házhoz hasonlóan szintén jelentkeztek. Ha ezen ház magasságából a feltárás folyamán csak 20 centit visz el gép, vagy az eke szántáskor 20 centivel megy lejjebb, a vájatból csak egy nyúlvány marad, amelyről megállapíthatjuk, hogy a házhoz tartozik és a betöltése egyezik a ház betöltésével. Aligha tévedünk, ha a zsidódi 2001/2 ház kemencéjével szemközti falba vájt nyílást - amely teljes épségében a ház falából az egykori felszínre vezetett - kürtőnek nevezzük, amely a ház füstmentesítésére, szellőzésére szolgált. Régészetünk a házak, kemencék füstelvezetésének régészeti nyomát már régóta keresi, de igen csekély előfordulása miatt általánosan elfogadottá vált az a nézet, miszerint az Árpád-kori házaknak kéményük még nem volt, a füst tehát csak az ajtón, vagy a tető nyílásain keresztül távozott a szabadba.

9 Természetesen, ahogy azt régészeti feltárásaink is bizonyítják, nagyon sok ház esetében ez így is volt, de a zsidódi házak példái ellentmondanak ezen általánosan elfogadott nézetnek és teret engednek annak a gondolatnak, hogy másként is lehetett. A zsidódi házakhoz hasonlóakat - a kemencével szemközti nyúlvánnyal rendelkező Árpád-kori házakat - eddig már máshol is sikerült feltárni, nem csak hazánk területén, hanem Szlovákiában is, de értelmezésével egészen 1997-ig nem foglalkozott behatóan a régészet. Ekkor a Szarvasgedén rekonstruált Árpád-kori ház kapcsán - amelynek létrehozására egy szakmai munkacsoport jött létre 10 - egyéb elméleti és gyakorlati kérdések mellett a „nyél"

11 értelmezése szakmai közönség elé került. A kutatógárda azonban a „nyél" igazi funkciójára magyarázatot nem találva óvatosan járt el. a kérdést nyitottan hagyta, de megléte a rekonstrukciót mégis befolyásolta. Ugyanis a BENCZE Zoltán által Rákospalota-Újmajor területén feltárt

12 363. ház tetőzetének kiterjedését, méretét átgondolva, a munkacsoport tagjait befolyásolta a „nyél" mérete, s azt a tető alá helyezte. Ez szabta meg a ház belsejében kialakított padka méretét, illetve a ház alaprajzi kiterjedését.

13 A rekonstrukciót készítő SABJÁN Tibor a „nyél" közelebbi funkcióját nem ismerve nem tartotta valószínűnek, hogy azt a tető alá fúrták volna. Azóta a zsidódi ház előkerülése láttán - ha elfogad9. MÉRI István 1964. 14. 10. BENCZE Zoltán-GYULAI Ferenc-SABJÁN Tibor-TAKACS Miklós 1999. 9-72. 11. A „nyél" elnevezés BENCZE Zoltántól ered, amelyet átvett SABJÁN Tibor is, majd SZENTGYÖRGYI Viktor is, de a szakirodalomban találkoztunk már nyúlvány, árkocska, segédcsatorna és kitüremkedés elnevezésekkel is. Magam részéről a nyúlvány volt szimpatikusabb, de a végén, amint azt láthattuk, "kürtő" lett belőle. 12. BENCZE Zoltán 1999. 18., 60., 30. kép 13. SABJÁN Tibor 1999.140-141,; 152-153., 1-2. kép.