Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
HORVÁTH Sándor: Falusiból városi, parasztból városlakó
vezetőit. 52 Egy 1956. júliusi tanácstag-beszámolóról szóló jelentésbe bekerült, hogy „kialakult az a nézet a dolgozók között, hogy a városnak bel- és külterülete van..." 53 A talusi és városi dichotomiájára építve a belvárosi és külvárosi ellentétpár mind a hétköznapi életben, mind a tanácsi intézkedéssorozatokban megjelent. A „városhoz méltó" temető és templom kérdése a tanácsüléseken nem merült fel „városiasság" szempontjából, elsősorban ideológiai okokból. A templom nem volt összeegyeztethető egy „szocialista város" képével. A temetkezési szokások változatlansága, az egyházi temetések egyeduralma a temetőt - mint a vallásos szertartások egyik helyszínét - is a városhoz nem illő helyszínné avatták. Sztálinvárosban a temető és a templom funkcióit az óvárosi temetőnek és templomnak kellett ellátnia. Mivel mindkét intézmény egy néhány ezres falu igényeinek megfelelően létesült, a megnövekedett lakosság szükségleteit nem voltak képesek kielégíteni. A templom az egyházi ünnepek alkalmával (főként karácsonykor) zsúfolásig megtelt. A halottasházban a zsúfoltság miatt elfordult, hogy a holttestekről a patkányok lerágták a húst a temetés előtt. 54 A városiasság egyik mércéjének számított, hogy legyen egy igen magas épület a városban. A nyolcemeletes irodaház sokáig a város legmagasabb épülete volt. Többen úgy követtek el öngyilkosságot, hogy leugrottak a tetejéről. A város főterére tervezett - ötvenes évek elejétől a tervekben egyre zsugorodó - tornyos tanácsháza szintén a város nagyságát lett volna hivatott hirdetni. A városi lokálpatrióta szellemet részben a sztálinvárosi labdarúgócsapatnak kellett volna megteremtenie. A helyi focicsapat a város sportjáról szóló jelentésekben mindig kiemelt helyet foglalt el, mivel az országos közvélemény előtt a város „minőségi sportját" a Vasas SK labdarúgócsapat képviselte - a helyi potentátok szerint. A focicsapat sorsa szorosan összekapcsolódott a város sorsával. Amikor Sztálinváros dédelgetett gyermekként, minden központi beruházásból részesült, akkor a városnak NB l-es csapata volt. Mikor 1953-54-ben csökkentették a város beruházási alapját, a focicsapat kiesett az NB l-ből, és a megyei bajnokságból igazolt játékosok lepték el. 55 1957—58-tól - mikor a város kezdett kikerülni a „mostohagyerek" szerepkörből -, a csapat is egyre jobb teljesítményt produkált a bajnokságban. Az állattartó városlakókat a köztudatban falusiaknak tartották. A radari barakktáborban a disznótartást többször hiába próbálta betiltani a tanács, nem sikerült. 56 Az emeletes „kockaházak" mosókonyháiban rendszeresen dolgozták fel a levágott disznókat az összkomfortos lakások lakói. A kertváros magánerős építési keretterve szerint a kertes házakhoz csak fáskamrát vagy baromfiólat építhettek, 52. FML. XXIII / 502. 11. d. 1956. április 26. 53. FML. XXIII / 502. 11. d. 1956. július 27. 54. SZH. 1957. 06. 07. 3. 55. FML. XXIII / 502. 11. d. 1956. február 4. 56. FML. XXIII / 502. 16. d. 1959. november 9.
