Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
HORVÁTH Sándor: Falusiból városi, parasztból városlakó
disznóólat nem. 57 Aki állatot tartott, azt a közvélemény „falusinak" tartotta. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az első OTP-kölcsönök felvevői nem csak hűtőre, rádióra, típusbútorra, hanem disznók vásárlására is fordították a pénzüket. A típusbútorral berendezett, összkomfortos lakások lakói közül sokan tartottak disznót óvárosi házaknál, majd a saját házuk mosókonyhájában dolgozták fel, a néha a ház előtt levágott disznót. 58 A városinak tartott életforma térnyerése jegyében 1960-ban a piactéren lebontották a város építésének kezdetén felépült barakkokat; a Sztálin útra nyilvános WC-t terveztek; telerakták az utcákat „városi órákkal"; a „kocsmák" helyett „bistro"kat nyitottak; sőt, tervbe vették, hogy az OTP tevékenységét és a LOTTÓ-t a város fényének emelése végett fényreklámmal hirdessék. A barakktáborok még ekkor is álltak. A Technikum negyedben télen még mindig hidegek voltak a lakások. A városban élő magánszemélyek évente több száz disznót vágtak. A kiskereskedelmi Vállalat üzleteinek harmada még barakkban működött. 59 A város tíz év után továbbra is a „városi" és „falusi" életformák keveréke volt. A köztudatban a különböző jellemzők alapján mégis élesen kettévált a két fogalom. Úgy tűnik, az alapján tekintettek valakit „városinak" vagy „falusinak", hogy a környezete minek tartotta. Mégis, a szombaton még disznót vágó emberek közül sokan vasárnap konfekcióruhákba bújtak és a Sztálin úti kirakatok mellett „korzóztak". 57. FML. XXIII / 502. 13. d. 1957. december 27. 58. FML. XXIII /502. 16. d. 1959. december 14.; SZH. 1958.01.16. 3. 59. FML. XXIII/502. 18. d. 1960. január 19.; 1960. február 16.; 1960. március 1.; 1960. május 24.; 1960. július 3.
