Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
HORVÁTH Sándor: Falusiból városi, parasztból városlakó
két kocsma közönségének eltérő kezelését azzal is magyarázhatjuk, hogy a 103as Italbolt 1954-ben még kívül esett a mindenáron „fertőtleníteni" akart városrészen, míg a Béke étterem nem. A 103-as Italboltot csak 1956 végén szüntették meg, amikor a kocsma fő vonzáskörzetének számító, városi köztudatban „prolinegyedként" megjelenő Technikum negyedben megnyílt a Kohász étterem. 19 A kocsma közönsége nagyon gyorsan átszokott - most már valóban a belvároson kívül található - Kohász étterem melletti Kohász italboltba, ami persze ezek után a „tisztes életvitelű" városlakók új céltáblája lett. Mikor 1959 végén megszüntették a Kohász italboltot is, nem volt mit tenni, a kocsma közönsége (melynek egy része már megjárta a Késdobálót és a 103-ast is) átszokott a szomszédos cukrászdába. Ezt a Technikum negyed kocsmai szubkultúrát elítélő lakói egyből szóvá is tették egy munkásgyűlésen: „Szerencsétlen megoldás volt a tanács részéről, hogy megszüntette a technikumi Kohász italboltot, mert ezáltal a viszonylag kulturált cukrászdahelyiséget züllesztette le." 20 A Kohász italbolt „fénykorával" egy időben nagy hírre tett szert az óvárosi Felszabadulás étterem is, amelyet pont amiatt nem zártak be, mert kívül esett Sztálinváros újvárosi részén. Ugyanígy megtűrték a hatóságok a radari és a délivárosi barakktáborok kocsmáit is. A városi vezetők beszédmódjának elemzéséből kiderül, hogy a fenti területeket nem is tekintették a városhoz tartozó részeknek, csak ugyanolyan perifériáknak, mint a szomszédos falvak világát. Nem így történt ez a Vidámpark büféjével, ahová a munkába igyekvők és onnan hazatérők - mivel a Vidámpark a város és a Vasmű között pont útba esett - rendszeresen betértek. 21 A büfét előbb bezárták, majd renoválták és újra megnyitották, majd igyekeztek korlátozni az alkoholárusítást - nem sok sikerrel. Az a törekvés, hogy legyen a városban egy „alkoholmentes étterem" is, megbukott. Ennek legfőbb oka valószínűleg az volt, hogy a Vendéglátóipari Vállalat a tervgazdálkodás diktálta feltételek mellett a legjövedelmezőbb üzletágát (az alkoholeladást), amelyben rendre túlteljesítette a 100%-ot, nem akarta feladni. 22 A Vendéglátóipari Vállalat vezetői is csak „egyszerű" vállalatvezetők voltak, akiknek legfőbb érdeke a terv teljesítése volt. A kocsmák ellenőrzése elvileg a rendőrség hatáskörébe tartozott, de gyakran előfordult, hogy a rendőröket a többnyire „családi vállalkozásként" működő kocsmákban lefizették, megvendégelték, leitatták. A „családi vállalkozás" alatt értendő - de ez a kisboltokra is érvényes -, hogy általában a férj „üzletvezetőként", a feleség pedig annak helyetteseként volt bejelentve. 23 A domináns társadalom nevében TAPOLCZAI Jenő többször próbált fellépni a sztálinvárosi alkoholizmus ellen, ami az esetek többségében a „szociális ivás" kategóriájába esett. Ez a fellépés többnyire a kocsmák bezárásában, a részegek nyil19. FML. XXIII /502. 11. d. 20. FML. XXIII/502. 18. d. 21. FML. XXIII /502. 11. d. 22. FML. XXIII/502. 13. d. 23. FML. XXIII/502. 11. d. 1956. július 26. 1957. május 31. 1956. február 9; 1956. július 26.
