Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban

emberi élet és a növény (virág, gabona, fa, falevél) és mulandó életének párhuzama teremtődik meg.

49 Egy néhány halottbúcsúztató erre utaló nyelvi anyagát gyűjtjük össze: mint tört virágra harmat száll; életed be hervadozó; reám örök tavasz virul (Bágyon, 1916); nem volt érett a halálra (Várfalva, 1956), mint a búza, ha megérett (Várfalva, 1955), leszakította a halál (Várfalva, 1977), letörtem; én a nyiló virág, fonyadt fűvé váltam (Harasztos, 1981), lehullok, mint a /a/evé/(Várfalva, 1970-es évek). Hasonló szemantikai jelentéssel rendelkezik a gyertya, a láng metafora: kialudt életem lángja (Várfalva, 1970-es évek), életemnek gyertyája (Vártaivá, 1917). A halál a halottbúcsúztatók értelmezésében megnyugvás, a sír haza: örökös nyugvóhely; pihenésem nem lesz könnyebb (Szentmihály, 1960-as évek), édes lesz ott megpihenni (Várfalva, 1955), a sír keble; pihenjen fáradt teste (Várfalva, 1956), megpihent (Várfalva, 1955), örök új hazát cserélek; Isten szolitott el, ölébe megyek; örök síri álmom (Harasztos, 1981). 3. A halottbúcsúztató szövegkörnyezetének változásában a fordulópontot a prédikációtól való eltávolodása okozta. A 18. század közepén a halottbúcsúztatót az egyház biztosította. Amikor 1766-ban „Néhai Tiszteltes Iffjunak, bizonyos idejig a' Szász-Városi Nemes Oskolában tanitó érdemes, Tudós, és ditséretes maga viselésű Oskola Mesternek, Nemes és nemzetes V. H. Eperjesi Gábor Uramnak" a temetése lezajlott, 'ami pedig pénzéből meg-maradott, a' magáéból is pótolván N. Borosnyai N. Sigmond, a' Halotti Prédikációt, Orátiot, Bútsúztató, és más Verseket, Genealógiáját, és Vitáját, örök Emlékezetire Néhai kedves Öttsének N. Enyeden kinyomtatta."

50 A halottbúcsúztató tehát egyazon szövegsorba illeszkedett a prédikációval és az orációval, a halott genealógiájával, biográfiájával („Vitájával"), s az alkalomhoz illő versekkel. Hasonló metaszöveg több korabeli kéziratban rendelkezésünkre áll. A prédikáció után elhangzó, a hozzá kötődő halottbúcsúztatót is áthatotta a filozofikus-meditatív hangulat. Az aranyosszéki halottbúcsúztatók előbb ismertetett, a helyzetre, a fizikai környezetre (harangzúgás, orgonaszó, holttest) való utalás a szöveg provincializálódását, gyakorlatiassá válását, konatív funkciójának kiterjedését mutatja. A konkrét utalások helyett a múlt század középi versek kezdő sorai sokkal légiesebbek. Egy Kolozsvár környéki településen 1861-ben, másfél évesen elhunyt kislány búcsúztatójának kezdősorai: 49. KÁROLY S. László, a siratok virágmetaforáit a virágénekek hatásaként említi. KÁROLY S. László 1977. 311.; A nagykendi temető sírfeliratain a virágmetafora a múlt században válik általánossá. PÉTERFY László 1977.; Az aranyosszéki gyászlapok növénymotívumairól: KESZEG Vilmos 1999. 106. Indokolt lenne a növénymetaforák és a temetési csokrok és koszorúk szimbolikájának közös jelentésmezőbe vonása. Első látásra azonban ez erőltetettnek tűnnék. A levél- és virágkoszorúk jelentése más: az evilági dicsőség, a túlvilági üdvözülés, a feltámadás. Részletesebben: Lengyel é. n. 56-58. 50. A nyomtatott szövegek a Román Akadémia kolozsvári fiókjának könyvtárában olvashatók az Ms U 1380-1392 jelzet alatt.