Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

POZSONY Ferenc: Öregek Erdély változó társadalmában

ÖREGEK ERDÉLY VÁLTOZÓ TÁRSADALMÁBAN POZSONY FERENC Ha nincs öreg rokonod, akkor vásárolj! (Román közmondás) Dolgozatomban azt mutatom be, hogy az öregek nemzedéke milyen helyet foglal az erdélyi falvak változó, huszadik századi társadalmában. Véleményem szerint az öregekhez való viszonyulásban pontosan fel lehet tárni egy adott társadalom értékrendjét, egy adott közösség mentalitását. A téma akkor keltette fel érdeklődésemet, amikor öt évvel ezelőtt az erdélyi magyar szórványközösségekben családszerkezeti kutatásokat kezdeményeztünk. Családlapokkal felmértük az Erdélyi-medence peremén fekvő magyar nyelvszigetek nemzedéki, nemi, társadalmi, felekezeti, etnikai szerkezetét és mobilitását. Döbbenten tapasztaltuk, hogy a székelyföldi és a partiumi tömbmagyarság közötti területen fekvő falvak lakossága elöregedett, megcsappant. A születési és az elhalálozási anyakönyvek összehasonlító vizsgálatával próbáltuk feltárni a népességfogyás és az elöregedés időbeli alakulását.

1 írásomban elsősorban ennek a felmérésnek a tapasztalatait fogalmaztam meg, ugyanakkor felhasználtam a kérdéskörrel kapcsolatos eddig megjelent közleményeket is.

2 Az eddig megjelent szakirodalomból viszonylag ellentmondásos és elnagyolt kép bontakozik ki arról, hogy a különböző társadalmak hogyan viszonyultak az öregebb nemzedékekhez. Találkoztunk olyan családleírásokkal, melyek azt jelzik, hogy a 19-20. század fordulóján a falusi nagy létszámú családokban az öregeket feltétlen tisztelet, megbecsülés, tekintély övezte. Más források pedig arról árulkodnak, hogy a korán „levetkőző" vagyis vagyonát fiatal gyerekének átadó idős szülőket egykéző vidékeken vagy zsellérek családjaiban nyűgnek érezték, megvetették, kitaszították, öngyilkosságba kergették.

3 Az etnológiai szakirodalomban is két viselkedési típust találunk: a) Az időseket egyes népek nagy becsben tartják, udvariasan bánnak velük, tisztelettel övezik, főhelyre ültetik, jelenlétükben nem hangoskodnak, a közösség legfontosabb ügyeiben ők döntenek, a tehetetlen aggastyánokat figyelmesen ellátják stb.

4 b) Más közösségekben pedig tehernek tekintették, marginalizálták, halálba kergették vagy éppen megölték.

5 Távolról sem igaz, hogy 1. ANDORKA Rudolf 1988.; FISCHER, Hans 1996.; ÖRSI Julianna 1998. 2. BEAUVOIR, Simone 1972.; HAMAR Anna 1982.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1997.; TURAI Tünde 2000. 3. SÁNTHA Ferenc 1970.; VASAS Samu 1978.; TÁRKÁNY SZŰCS ERNŐ 1981. 712-720. 4. SUMNER, William Graham 1978. 475-476. 5. SUMNER, William Graham 1978. 477-481.