Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KLAMÁR Zoltán: Tanyatípusok és tanyai életmód Magyarkanizsa környékén
képpen jön létre, a martonosi magyarság első kirajzásakor, 1770 végén. 7 Kishomok tanyás település házai 1892-ben épülnek 2-5 holdnyi parcellákon. A lakosság Martonosról, Kanizsáról és Szegedről, illetve a szegedi tanyavilágból érkezik. Az Orompart tanyái szórtan, néhol tanyasorokba rendeződve ültek meg a kiterjedt határ nyugati magaslatán. Orom és Völgyes faluvá fejlődésének a vidéket átszelő Szabadka - Zenta vasúti szárnyvonal adott döntő lökést. 8 Tóthfalu a gazdag kanizsai földbirtokos, Tóth József birtokközpontja körül alakul ki, ugyanis a nagygazda béreseinek és a vidék nincstelenjeinek mintegy hetven házhelyet méret ki, és ezzel megteremti egy új falu magját, templomot emeltet, iskolát építtet. 9 1920 után két újabb település jön létre Kanizsa határában: Velebit az Orompart szélén, a kanizsai Barom Járás fölé emelkedő lösztetőn, valamint Vojvoda Zimonjic, a kanizsai csárda közelében, a rét és a szikes legelő közé ékelődve a városi földeken. Velebitre likai szerbeket, míg Zimonjicra hercegovinai szerbeket telepítettek. A második világháború alatt bukovinai székelyek kerültek Velebitre, és Istensegítsfalvára keresztelték a települést, Zimonjicból pedig llonakertváros lett. A vidék magyarságának faluszervező tevékenysége úgy tűnik, 1978-ban zárult le, ugyanis ekkor vált különálló településsé Újfalu, az Oromtól alig néhány kilométerre lévő, egykori mezőgazdasági birtok birtokközpontja. Kanizsának, Martonosnak és Horgosnak már a 19. század '80-as éveiben meglehetősen kiterjedt tanyavilága volt. Valóságos tanyatenger alakult ki Ókanizsa déli, oromparti területein. A járást övező termékeny hátságon - melynek egy szelvényét mutatja az 1883-as katonai fölvétel -, több mint háromszáz tanya található. (2. kép) Ezekre a tanyákra már mint farmtanyákra tekinthetünk, ugyanis a tulajdonosok, bérlők állandóan kint tartózkodtak a telephelyen, sőt több olyan tanya is létezett már, ahol a kint lakók nem rendelkeztek városi, falusi házzal. Az anyatelepülésről viszonylag korán leváltak a térképen szállásként jelölt telephelyek, melyeket az ott élők általában tanyaként emlegetnek. 10 A határban álló tanyasorok néhol a kedvező társadalmi-gazdasági körülmények hatására társadalmasultak" egymással, és a laza tanyasorokból közösségekké lettek, faluvá szerveződtek. Ez történt Orom tanyáival a Szabadka-Zenta vasúti szárnyvonal kiépítése után. A vasúti megállóból állomás lett, mely fontos útkereszteződés volt, hiszen itt keresztezte egymást a Csantavér-Kanizsa és a Zenta-Szabadka megyei út. A környező tanyák falut alkotva besűrűsödtek a csomópont körül. Kanizsától nyugatra a város határa alá nyúló martonosi szállásokként jelölt, nagy kiterjedésű határrészre vonatkozóan az alábbi bejegyzés olvasható a közgyűlési jegyzőkönyvekben: „(a képviselő testület - KZ) 7. GYETVAI Péter 1992. I. 41. 8. PAPP György 1989. II. 23. 9. PAPP György 1989. II. 141.; KLAMÁR Zoltán 1998. 240. 10. BÁRTH János 1996. 204-205.; TURI Márta két szócikkben foglalkozik a tanya meghatározásával: „szállás Az egyik aszongya, tanya a másik aszongya szállás, de az egyugyanaz." és „tanya Legjobban a zentaji fődön ... zentaji fődön, ot jobban szállást, itt ... ere, kanizsaji fődön mök tanyát montak." TURI Márta 1991. 106., 112. 11. BÁRTH János 1996. 205.
