Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

DÁM László: A magyar népi építészet kutatása az ezredforduló évtizedeiben

kat érvényesít, hanem elsősorban a jobbágy-paraszti társadalom belső gazdasági-társadalmi rétegződésének történetén keresztül közelíti meg a kérdést.

6 Abban, hogy történeti nagytájaink közül a Felföld népi építészetéről tudunk a legtöbbet, nagy szerepe volt azoknak a kutatási programoknak, amelyek többnyire egy-egy intézmény tevékenységéhez kapcsolódtak. Közülük elsősorban a felföldi múzeumi szervezetek, egyetemi tanszékek és az MTA Kutató Intézetének összefogásával megvalósult palóc kutatás építészeti összefoglalásait kell megemlítenünk. A BAKÓ Ferenc és SELMECZI-KOVÁCS Attila által írott fejezetek a Felföld nyugati területének átfogó összefoglalását nyújtják, s egyben történeti szempontú néprajzi kutatás példájával is szolgálnak.

7 Közel fél évszázados együttműködés jellemzi a miskolci Herman Ottó Múzeumot és a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékét, Ennek eredményeképpen több hézagpótló tanulmány és korábban fel nem tárt anyagot bemutató tájmonográfia látott napvilágot, egyrészt a Zempléni-hegységről, másrészt a történeti Gömör megye területeiről.

8 SZABADFALVI József vezetésével a miskolci múzeum tudományos kutatóközponttá vált. Létrehoztak egy regionális szinten egyedülálló építészeti archívumot és más intézményekkel együttműködve nemzetközi jelentőségű konferenciákat szerveztek, melyek anyaga a publikálás révén is bekerült a tudomány vérkeringésébe.

9 Ilyen előzmények után jelent meg BALASSA M. Iván A parasztház története a Felföldön című monográfiája,

10 amely lezár egy, a témához kapcsolódó tudománytörténeti korszakot, de egyben kijelöli a további kutatások feladatait is, Lezár annyiban, hogy összefoglalja és kritikai elemzésnek veti alá az eddigi eredményeket, és perspektívát nyújt azáltal, hogy munkájából egy új kutatási metodika, tudományos szemlélet bontakozik ki. Az Alföld népi építészetét összefoglaló monografikus feldolgozással még adós a kutatás, pedig ehhez minden feltétel adott. Számos részletkérdést tárgyaló tanulmány mellett, a közelmúlt évtizedeiben tájmonográfiák egész sora látott napvilágot. Közülük elsősorban TÓTH János MENDELE Ferenc GILYÉN Nándor felsőTisza-vidéki, PÁLL István szabolcsi, DÁM László sárréti és nyírségi, VARGA Gyula bihari, DANKÓ Imre hajdúsági és Körös-vidéki, TÓTH Ferenc makói kutatásait kell megemlítenünk.

11 A Duna-Tisza köze hosszú ideig a kevésbé kutatott tájak közé tartozott, Ezen a téren JUHÁSZ Antal szegedi és csongrádi kutatásait,

12 valamint SZTRINKÓ Istvánnak a Duna-Tisza köze népi építészetéről írott monográfiáját kell kiemelnünk,

13 de jelentősen gyarapodtak ismereteink a Jászságról, a Pesti síkság6. BAKÓ Ferenc 1978. 7. BAKÓ Ferenc 1989. 677-772.; SELMECZI-KOVÁCS Attila 1989. 773-816. 8. DÁM László 1981. 63-88.; DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986.; CSERI Miklós 1987. 9. KUNT Ernő-SZABADFALVI József-VIGA Gyula 1984.; CSERI Miklós-BALASSA M. Iván-VIGA Gyula 1989. 10. BALASSA M. Iván 1994. 11. GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975.; PÁLL István 1988. 40-75.; DÁM László 1975.; 1982; VARGA Gyula 1979. 191-233.; DANKÓ Imre 1964. 58-94.; 1968. 364-422.; 1977. 240-325.; TÓTH Ferenc 1978. 171-232.; 1982. 12. JUHÁSZ Antal 1969. 5-19.; 1971. 443-501.; 1989. 195-210. 13. SZTRINKÓ István 1987.