Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BARNA Gábor: A világ megszerkesztése. Szimbolikus és valós világok
években az új hatalom eltüntette. Fábián Gábor és Csiky Gergely költők mellszobra a főtér közepén, az evangélikus templom előtt, Weitzer Jánosé 16 pedig a vagongyár udvarán állt. A parkban állt Darányi János tisztiorvos szobra, Erzsébet királynéé pedig a vármegyeház parkjában. A Főtéren volt még a Búsuló Arad szobra, s ugyanott állt a Kossuth-szobor is. Arad egyik legszebb köztéri szobra a Szabadság-szobor volt. A 13 aradi vértanút ábrázoló, s a kompozíció részét alkotó plakettek ma a helyi múzeum raktárában porosodnak. Az emlékmű helyére 1956 után egy monumentális méretű, szocialista realista román katonaszobrot emeltek. Lebontották a római katolikus templom előtt álló Szentháromság-szobrot is. Ennek felső részét az egyház a templom előcsarnokában helyezte el. Számos emléktábla eltűnt. 17 Az Aradon inasoskodó Munkácsy Mihály emléktábláját a helyiek szerint csak magasra helyezése mentette meg (eddig) az eltávolítástól. Hozhatok példát a mai szlovákiai életből is. A második világháború után Csehszlovákiához csatolt magyarlakta területeken néhány magyar többségű településnek szlovák történelmi személyiség nevét adták. így lett Párkány-Parkan Sturovo, Diószeg Sladkovicovo, Cseklész pedig Bernolákovo.™ Az 1990-es évek politikai fordulata után e helységek helyi népszavazással próbálták visszakérni eredeti magyar nevüket, amelyek az első csehszlovák köztársaság idején is megmaradtak, csak szlávos formában, A szlovák törvényhozás ehhez nem járult hozzá, s védetté nyilvánította a szlovák történelmi személyiségek nevét, Ez a példa világosan jelzi, hogy a település- és utcanevek, vagy az itt nem érintett határbeli nevek, földrajzi nevek, nem csupán a fizikai térben való tájékozódást szolgálják, hanem más, egyéb mögöttes tartalmak hordozói is. Ennek pedig leglényegesebb összetevője a történelmi emlékezet átszabása, átformálása, végső soron kicserélése. Azt is meg lehet természetesen kérdezni, hogy ha a (cseh)szlovák hatalomnak az volt a célja, hogy a szlovák történelmi múlt nagy figuráinak településekben is megörökítse a nevét, miért nem egy kisebb-nagyobb szlovák lakosságú településnek adta ezeket a neveket? Ez a névadás éppen a terület szimbolikus és totális birtokbavételét jelzi: egyfelől e szlovák történelmi személyiségek neve által a szlovák történelmi emlékezethez való kapcsolást, másfelől pedig a szlovák államhatalom etnikus uralmának kiterjesztését a magyar lakosságú terület fölé. Természetesen ugyanígy lehet értelmezni a román törekvést és tettet is, Kolozsvár-Cluj nevének a római Napoca névvel való kiegészítését: ennek révén a román történelmi emlékezetet a mindenki által elfogadott dicső római történelembe lehet belegyökereztetni. Ezzel mind a tér, mind a történelmi idő feletti szimbolikus uralmat régebbre lehet visszavezetni a magyaroknál. Hasonlóan lehet értelmezni az emlékművek kérdését is. Komáromban a szlovák államhatalom a reciprocitás alapján járul hozzá emlékművek felállításához: ha a helyi magyar többség a magyar történelmi múlt egy eseményének, 16. 19, századi aradi mérnök. 17. PUSKEL Péter 1997. 18., 89., 154-155. 18. A kárpát-medencei településnevekhez lásd. SEBŐK László 1997.
