Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BARNA Gábor: A világ megszerkesztése. Szimbolikus és valós világok

vagy alakjának emléket akar állítani, s azt nem lehet adminisztratív eszközökkel megakadályozni, akkor fel kell állítani egy szlovák/szláv múltra, személyre emlékeztető alkotást is. De meg lehet kérdezni, hogy miért váltott és vált ki máig olyan nagy ellenállást, hogy a szlovákiai magyar települések 1996-ban a magyar honfoglalás 1100. évfordulóján emlékművek sorát állították fel? Elemzésünk szempontjából nyilván azért, mert a magyar múlt és történelmi emlékezet egy összetevőjére való tárgyiasult emlékezés gyengíti a szlovákság szimbolikus igényét a területre, mint földrajzi térre, illetve a vidék történelmi múltjára vonatkozóan. Természetesen az emlékműállítás igénye a magyarok oldaláról is azonos, hasonló: felállításával és jelenlétével etnikus igényüket fejezik ki szimbolikusan szülőföldjük iránt, a magyar múlt egy eseménye iránt. Egy mai ukrajnai példát szeretnék csak erre idézni: a vereckei magyar honfoglalási emlékmű körüli vitát. Az egykori ezeréves magyar határon az új impérium által egyszer már megsemmisített emlékmű helyébe a magyar honfoglalás 1100. évfordulója emlékére felállítandó emlékmű példáját. Felállítása nyilván állandó emlékeztető lenne arra, hogy a táj és vidék feletti hatalomban, s a történelmi emlékezetben valaki mással osztozni kell. A magyar történelmi emlékezetben is nagyon erős szimbolikus töltése van Vereckének: a Kárpát-medence szimbolikus birtokbavételét, a Kelet és Nyugat közti határt jelenti. A felállítása közötti vitában e szimbolikus tartalmak ütköznek. Hasonló gondolatokat tudunk megfogalmazni az aradi Szabadság-szobor, valamint a Megbékélés parkja körüli politikai viták kapcsán. Teljesen nyilvánvaló, hogy eltérő identitások csapnak öszsze mögöttes szimbolikus tartalmak miatt. Az emlékműállítások körüli vitáknak van még egy szimbolikus üzenete, amely mindig aktualizálható tartalmat hordoz. Ez pedig a történelmi emlékezet, az önazonosság-tudatok mindenkori átszerkesztési lehetőségét jelzi. Jelzi, hogy ezek bármikor - ha nem is gyorsan, könnyen és problémák nélkül - de átalakíthatók, megváltoztathatók. Azaz a jelenlegi helyzet sem örök. Másrészt figyelmezteti a politikai hatalmat gyakorlókat arra, hogy hatalmukat e térségekben más erők korlátozhatják. Ezért az önrendelkezésnek, önkormányzatiságnak csak bizonyos korlátozott formáit engedik érvényesülni addig a fokig, ameddig az az etnikus jellegű hatalmi pozícióikat felfogásuk szerint az nem veszélyezteti. Szimbolikus és valós párhuzamos világok A tér és emlékezet/történelem szimbolikus birtokbavétele Mi ez a jelenség? Mit jelent mindez? Két-három név, két-három világ? Hiszen a térbeli valóság nem változott, nem változik, ugyanaz az egy. Miért történik mindez? S miért van az, hogy egy új nemzeti, politikai, ideológiai hatalom újra elnevezi a fizikai teret, s eltünteti, átépíti az emlékezet tárgyi emlékeit? Kinek, és miért jó ez? Mi ez a jelenség egyáltalán? Az ember és a környezete közötti kapcsolat az ún. rekonstrukciós elmélet segítésével jól értelmezhető. Ez az embernek a térhez való szubjektív viszonyát a kog-