Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BARNA Gábor: A világ megszerkesztése. Szimbolikus és valós világok
Lássunk még néhány bánsági adatot is! Lippán (románul Lipova, németül Lippa) a Haupstraße, Főutca két végén a német templom és a román templom van. A két felekezeti csoportot népnévvel különböztették és különböztetik meg: a német templom a római katolikus, a román templom az ortodox templom. Ez utóbbi eredetileg a szerb ortodoxoknak épült a 17. században. A lippai Híd utca ma Titulescu utca. A Fő utcát a románok elnevezték Balcescunak. A hivatalos közegek a hivatalos nevet használják, de a lakosság kicserélődése miatt (a németek és a magyarok kiköltöztek, elköltöztek, asszimilálódtak) a fiatalabb generáció sem tudja már a régi elnevezéseket. A Kígyó utca a parókia felé most Meteanu utca. A Lugosi út meg a Facsádi út neve megmaradt románra fordítva is: strada Faget. A Facsádi út folytatása, amely a román templom mellett keletnek vezet ki a városból, Úri utca volt. A lippai Széna tér piactér volt. Az első világháború után emelték ott a hősök emlékoszlopát. Azon fel vannak írva a románok, magyarok, németek, zsidók. Külön oldalára az oszlopnak. A nemzetiségi szétválasztás is magáért beszél, hiszen mindannyian osztrák-magyar katonák voltak. Ott teszik le máig az egyesülés ünnepének (december 1.) koszorúit. Mellette van egy másik oszlop, az 1989-es forradalom hőseinek oszlopa. A Főutcával párhuzamos utca volt Kórház utca, ma strada Brankovici. A kórház 1927-ben épült, csak utána nevezhették úgy. Máriaradnán is volt Kossuth Lajos utca. Kossuth ott búcsúzott el a családjától, abban a házban, amin ma emléktábla van. A Romániához csatolás után ez strada Alexandri, strada Cosbuc lett. E két történelmi fidura jóllehet sose járt erre. Balcescu még járhatott, amikor ment Kossuthékhoz tárgyalni. Mindezekből látható, hogy az utcanévadásoknak egyéb szerepe is lehet. Voltak román és német, német és magyar közös nevek, de különbözőek is. Pl. a Pringli-Quelle vagy Cesna, németül és románul, a magyarok Török-forrásnak nevezik, mert a török időből származik. Saltbrunn, magyarul Savanyúkút (Sóskút) kiépülése után Lippafüred lett. A németek sok települést neveztek kútnak: Engelsbrunn (magyarul Angyalkút, románul Fîntînele), Schönbrunn (magyarul Szépfalu, románul Frumuseni), Kuttenbrunn-uak fordítása Jókút lenne, de a magyarok Temeshidegkútuak, a románok meg Zabraninak nevezték. A középkorban volt egy kis falu, amit Zabránynak hívtak magyarul. A németek később telepedtek le ott. A németek maguk között csak Kuttenbrunnak nevezték, a magyarok meg Hidegkútnak. A két elnevezést - a helyi értelmezés szerint - az kötheti össze, hogy a jó kútnak a vize hideg. Hasonló átalakuláson ment át a máig a „nemzetiségi tolerancia" címkéjét viselő Temesvár utcanév hálózata. 1859-höz képest a századfordulóig egyrészről láthatunk egy polgárosodási és magyarosodási folyamatot, amelynek révén pl. a régi Fleischmarktból dosef-Platz vagy dózsef tér, a Schanz-Gasse-ből vagy Sánc utcából Sankt-dohannes-Gasse vagy Szent dános utca, a fíösse/-Gasse-ből vagy Tó utcából Báthory utca lett, amely azonban kifejezett egy bánsági német, valamint egy magyar kötődést. 1902-ben létezett a Ferdinánd-téri Ferdinand-Platz, a MercygasselMercy utca, Franz-dosef-GasselFerenc dózsef utca, Prinz-EugenGasse/Savoyai denő utca, Maria-Theresia-GassefMária Terézia utca és így tovább,