Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BARNA Gábor: A világ megszerkesztése. Szimbolikus és valós világok
A fentieknél gyökeresebb és nagyobb névváltoztatásra a második világháborút követően került sor. Ennek kizárólag ideológiai okai voltak. Megjelentek a kommunista ideológia figurái: Marx, Lenin, Sztálin. A Kerületiház utcából Marx Károly utca, a Deák Ferenc utcából Lenin, az Erzsébet utcából pedig Sztálin utca lett. Megjelentek az új eszme mártírjainak nevei is, akikkel lecserélték részben a valláshoz kötődő, részben a magyar múlthoz és történelemhez kötődő utcanevek egész sorát. A Szent István király útból Vörös Hadsereg utca, az Eper, majd Zoltán utcából Bacsó Béla utca lett. A régi Nyúl, majd Szapáry utca a szocializmus évtizedei alatt Dimitrov utca lett. A példákat természetesen lehet szaporítani. Szeged, különösen SzegedAlsóváros századfordulóra kialakult/kialakított jellegzetesen vallásos utcanévhálózata: Boldogasszony sugárút, Szentháromság út, Kálvária sugárút, Apáca utca, Szent Antal utca stb. az 1950-es évek elejére eltűnt, azt a kommunista ideológia és az átszerkesztett történelem ideologikus új elnevezései váltották föl: Április 4. útja, Tolbuchin sugárút, Komócsin tér stb. A budapesti példák közismertek: így lett az Andrássy út Népköztársaság útja, a Ferenciek tere Felszabadulás tér és így tovább. Az 1970-es évektől a trianoni békediktátummal Magyarországtól elszakított területeken, különösen Erdélyben és a Felvidéken tett látogatásaim során tűnt fel először, hogy az ott lakó magyarok, közöttük barátaim és ismerőseim a városbeli vagy határbeii tájékozódásuk során nem a hivatalos román utca- és földrajzi neveket használták, hanem az egykori, régi, akkor már nem hivatalos, ám tudatukban élő magyar utcaneveket, amelyek még a területek elcsatolása előtt éltek. Ez nemcsak a hétköznapi érintkezésben van így, hanem pl. a magyar művészettörténeti irodalom is még a 19. században meghonosodott megnevezéseket használja: pl. Kolozsváron a híres késő gótikus református templomot a Farkas utcai templomként emlegeti, s nem a strada Kogalniceanu utcai templomként. Vagy a Mátyás téren vagy Főtéren van a Szent Mihály-templom a Mátyás-szoborral ugyancsak Kolozsváron, s nem apiata Libertatii-r\. A Magyar utcán mentünk ki a buszpályaudvarra, amikor a Hideg-Szamos völgyébe tettünk kirándulást, s nem a bulvardul V I. Lenin-en. A Széchenyi téri piacot néztük meg, s nem a piata Mihai ViteazuiA piacot. A Petőfi utcán mentünk ki a Házsongárdi temetőbe, s nem a strada Avram lancu-n. A Mikó utcában 8 találtuk meg a Mikó-kertet, s nem a strada Clinicilor-on. A Bethlen-bástyát mi a Bethlen utcában néztük meg, s nem a strada Facliei-n. Kevés olyan utcanevet találtunk, amely az akkor hivatalos román és a korábbi magyar nevében azonos lett volna. Néhány magyar utcanév megmaradt: strada Donát út, strada Rákóczi út, ezen mentünk ki a skanzenbe. Az utcanevek más csoportja mindkét nyelven ugyanaz volt, mint az Egyetem utca, amelyet románul is strada Universitatii hívtak, a Monostori út, amely Kolozsmonostor irányába vezet ki nyugat felé a városból, annak egy része románul is strada Manastur, más része pedig strada Motilor lett. E hosszú utcának a Főtér melletti része az első világháború előtt az Unió utca nevet viselte Erdély és Ma8. Gróf Mikó Imre, az Erdélyi Múzeum alapítója.
