Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
GOMBOS András: Egy eleki táncos egyéniségvizsgálata
EGY ELEKI TÁNCOS EGYÉNISÉG VIZSGÁLATA GOMBOS ANDRÁS A táncosegyéniség-kutatás A kelet-európai hagyományos tánckultúrában, amelyben az egyéni, rögtönzött, nagymértékben szabályozatlan módon előadott táncok uralkodnak, nagy szerepük van a kiemelkedő táncos egyéniségeknek. A hagyományos közösségekben élő másféle alkotó egyéniségekhez (mesemondókhoz, nótafákhoz, zenészekhez stb.) hasonlóan sajátos egyedi szintézisét hozzák létre közösségük kultúrájának, s számtalan javaslatot tesznek a hagyomány fenntartására, illetve megújítására. Ez az összegző és újító tevékenység a közösség lazább vagy szorosabb ellenőrzése mellett történik. A közösség, mintegy ráruházza a kiemelkedő táncos egyéniségekre a meglévő hagyományt, s ezáltal ők saját közösségük képviselőivé válnak, akik magasabb esztétikai (s egyben magasabb emberi, erkölcsi) szinten képesek reprezentálni az adott közösség hagyományát saját és idegen közösségek előtt. Ennek a folyamatnak a kutatása a legmegfelelőbb eszközöket nyújtja a kutatónak a hagyományos kultúra, s a hagyományos közösségek életének, működésének vizsgálatához. A táncos és táncos, az egyéniség és közösség, a közösség és másik közösség viszonyának leírása, talán e reprezentatív egyéniségek tudásának és alkotásainak vizsgálatán keresztül lehet a leghatékonyabb. Erre, úgy tűnik a keleteurópai, s benne a Kárpát-medencei tánchagyomány több lehetőséget kínál Európa más részeihez képest. Ez a lehetőség egyben felelősséget is jelent a kelet-közép-európai tánckutatók számára Európa más részeinek kutatóival szemben. 1 Az európai tánckutatás kikerülhetetlen feladata (a folklorisztika más ágaihoz hasonlóan) a földuzzadt dokumentumanyag alapján a földrajzilag, társadalmilag, történetileg erősen tagolt tánckészlet egyedi variánsainak áttekintése, osztályozása, tematikus gyűjtemények, katalógusok formájában való kiadása. E munka az előző tánckutató generáció kidolgozta átfogó koncepció szerint megindult, s különösen a jelentős archívumokkal rendelkező országokban haladt előre (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Románia, Szerbia, Horvátország, Bulgária). Magyarországon a MARTIN György által kidolgozott elvet követjük, amely szerint a táncváltozatok rendszerezését és a források kiadását a három legkézenfekvőbb integráló elv - a magyar tánchagyomány forrásanyagának kiadása típus-, regionális és egyéniség-monográfiák egymást kiegészítő rendszerében folyik. A típusmonográfiák (eszközös pásztortánc, ugrós-legényes, körtánc, régi páros táncok, csárdás, verbunk és ezek közel 30 regionális altípusa) a típusok formai, morfológiai-szerkezeti sajátosságaival, a szerkezeti elemek mennyiségi-minőségi jellemzőivel és a tánc1. FELFÖLDI László 1999. 2.
