Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GOMBOS András: Egy eleki táncos egyéniségvizsgálata

alkotás törvényszerűségeivel foglalkoznak. Ezek adnak módot a formai jellemzők széles körű összehasonlítására. A regionális monográfiák (három nagyobb és cca. 40 kisebb táncrégió) a táncoknak a konkrét társadalmi-kulturális közegben betöltött szerepére, a tánckészlet együttes vizsgálatára összpontosítják a figyelmet, a történeti változások figyelembevételével. Az egyéniség-monográfiák (cca. 50) egyegy kiváló táncos egyéniség tánctudásának kialakulását, változását vizsgálják egy adott közösséghez és egy konkrét helyi tánckultúrához való viszonyában, pszichológiai szempontokat is érvényesítve. A rendszerezés és a széles körű összehasonlítás alapja a táncos kultúráról készült dokumentumok módszeres elemzése, amelyben szintén fontos szerepe van az egyéniségi elvnek. A magyar tánckutatásban az évtizedek során fölhalmozott tapasztalat szerint a táncoknak a táncos egyéniség, a regionális közösség és a tánctípus keretében végzett egymást kiegészítő, együttes vizsgálata segít kiszűrni az egyedi táncalkotásokban megnyilvánuló esetlegességeket, véletlenszerűségeket. Emellett megvilágítja a táncalkotást befolyásoló különféle tényezők szerepének fontosságát, kijelöli a változatképzés tendenciáit és ezáltal segít a közösségi kultúra és annak egy személyiségen keresztül való egyedi megjelenése közötti viszony föltárásában. Csak az ilyen aprólékos módon vizsgált, megfelelően rendszerezett, hiteles táncanyag lehet az alapja az európai összehasonlító tánckutatásnak, amely néhány alapvető munkát leszámítva még a kezdeteknél tart.

2 A magyar néptánckutatás az elmúlt fél évszázad során több mint 1000 faluban, közel 10 000 adatközlőtől kb. 25 000 táncváltozatot vette filmre.

3 A táncos adatközlők között legalább 50 olyan kimagasló tehetségű táncos van, akinek táncalkotó tevékenységét több éven keresztül követték a kutatók. KARSAI Zsigmond, ma is élő lőrincrévi származású táncostól például 1943-tól 1982-ig több mint hatvan pontozó táncfolyamat került filmre.

4 MÁTYÁS István Mundruc, kalotaszegi paraszttáncos negyvenkét legényes táncváltozatát rögzítették a tánckutatók 1943 és 1978 között.

5 SZABÓ Péterről, a dolgozatomban szereplő táncosról pedig 1954 óta készül (t) film-, illetve videofelvétel. A fölvételek számát a táncos formakészletének nagysága, tánctehetsége és variáló készsége határozza meg. Rajtuk kívül a Kárpát-medence keleti felében, a még élő erdélyi tánckultúrában több száz felfedezésre váró tehetséges paraszttáncos van, aki hasonló részletességű vizsgálatot érdemelne. Ez a gazdag, s még ma is szaporítható forrásanyag biztos alapot nyújt egy rendszeres egyéniségkutató programhoz. A táncos egyéniségvizsgálat nem rendelkezik részleteiben kifejtett elmélettel és módszertannal. Azonban számos kisebb-nagyobb írás a tánckutatás elveiről szól2. FELFÖLDI László 1999. 3. 3. A magyar néptánckutatás egyes korszakainak gyűjtési eredményeiről részletesen tájékoztatnak MORVAY Péter 1949.; KAPOSI Edit-MAÁCZ László 1958.; MARTIN György 1976. munkái. 4. KARSAI Zsigmond-MARTIN György 1989. 5. Néptánckutatásunk tudományos eredményeinek összefoglalását, részletes bibliográfiával az előző jegyzetben id. munkákon kívül KAPOSI Edit 1947.; SZENTPÁL Mihály 1954.; MARTIN György-PESOVÁR Ernő 1960.; BORBÉLY Jolán 1962.; PESOVÁR Ernő 1970.; MARTIN György 1964.; 1969.; 1977b.; 1980.