Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KARÁCSONY MOLNÁR Erika - TÁTRAI Zsuzsanna: Adalékok a hagyományőrzés lehetőségeihez és módjaihoz a 21. század küszöbén
Szlovákiában 1999-ben Ragyolc-Abroncsospusztán nyolcadik alkalommal rendezték meg a népművészeti és alkotótábort. Rimóci és mezőkölpényi táncokat tanítottak, a népi hangszerek közül pedig hegedűn, brácsán, bőgőn tanulhattak a résztvevők. Kézműves-foglakozásokat is tartottak, pl.: agyagozást, gyékényfonást, gyöngyfűzést, fafaragást. Népművészeti, kézművestábor Magyarországon 1995-1999 között a népművészeti, kézművestáborok száma hozzávetőlegesen meghaladta a százat. Minden évben emelkedő tendenciát mutatott az ilyen jellegű táborok száma 1997-ben 23, 1998-ban 34 és 1999-ben 42 volt. A táborok elnevezései többségükben az ott folyó kézműves tevékenységekre, népi kismesterségekre utalnak: hímző-, szövő-, csipke-, vászonszövő-, nemez-, kosárfonó, gyékény-, dikókészítő, faragó-, házépítő-, népi szobrász, bőrműves-, fazekas-, gyöngyfűző-, játékkészítő táborok. A legnépszerűbbek közé tartoztak a fafaragó- (21), a szövő- (14), a csipkekészítő- (7), és a kosárfonó- (5) táborok. Voltak általánosabb elnevezésű táborok is, mint kézműves-, díszítőművészeti, népművészeti, komplex népművészeti táborok. Ezekben gyakran többféle kézműves tevékenység folyt. 1996-1999 között voltak évről évre azonos helyszínen megrendezett táborok: például Békéscsabán fafaragó-, kosárfonó-, hímző- és népművészeti tábort szerveztek; Jakabszálláson hímző-, szövő-, csipke-, vertcsipke-, vászonszövő-, gyékény-, dikókészítő, faragó-, házépítő-, népi szobrászat, fazekas-, játékkészítő táborok voltak; Zalegerszegen nemez-, vászonszövő-, komplex népművészeti, fafaragóés gyermek népművészeti, fazekas-, valamint népművészeti tábort rendeztek. Ez utóbbi célja a felkutatott és megőrzött népi hagyomány megismertetése, elsősorban a természetes anyagok felhasználásának megtanítása volt, hogy a megszerzett tudást a táborban részt vevő pedagógusok továbbadhassák tanítványaink. 48 Néprajz az oktatásban A hagyományozódás tradicionális módja átalakult. Az átadás-átvétel hagyományos formái a paraszti életmód gyökeres átváltozásával párhuzamosan eltűnőben vannak. Megfogalmazódott, előtérbe került az újratanulás társadalmi méretű megvalósítása. Ennek érdekében a népi kultúra a nemzeti művelődés alapja kell legyen. A hagyományos falusi közösségekben nem kellett külön tanítani, például a játékokat, népszokásokat, népdalokat, néptáncot, hiszen mindezeket főként utánzással sajátították el a kisgyermekek nagyobb testvéreiktől, szüleiktől, nagyszüleiktől. A falu társadalmához, annak műveltségéhez mindenütt a családon keresztül vezetett az út: a gyermek itt ismerte meg az anyanyelvet, a népköltészet rigmusait, a hétköznapok és ünnepek szokásait, a tárgyi kultúrát. 48. Népművészeti tábor és fesztivál Zalaegerszegen 1999/1-4. 202.
