Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZARVAS Zsuzsa: Hagyományos közösség - modernizációs foglalkozás

sabbnak tekinthető kelet-magyarországi zsidóság a haszidizmus irányzatának követése miatt még inkább kizárta magát a modernizációból, mert a közösség integráló hatása olyan erős volt, hogy ez minden egyéb tevékenységet behatárolt. így „gazdasági tevékenységük hagyományos feladatok elvégzésére szorítkozott, még ha egyes kereskedelmi vagy kisipari ágakban monopolhelyzetet tudtak is elérni... A haszid közösségek immobilis társadalmi-demográfiai izolátumként éltek az ortodox zsidóságon belül."

3 Ezeket az állításokat körüljárva a mikroelemzés szintjén szeretném közelebbről megvizsgálni ezt a kérdést. Mint azt a korábbi történeti munkákból ismerjük, Tokaj-Hegyalja zsidó népessége két rétegből tevődött össze. Az alapréteg Sziléziából, Cseh- és Morvaországból vándorolt be, s ehhez csatlakoztak később a Lengyelországból és Galíciából érkező zsidó bevándorlók." Szőlővásárlás és kóser bor készítése céljából már a 17. század elején is érkeztek erre a területre zsidó borkereskedők, de huzamosabb jelenlétük és megtelepedésük csak a 18. századi összeírások alapján bizonyítható.

5 A 18. század második felétől indult meg a lengyelországi és galíciai zsidók tömeges bevándorlása, akiknek többsége a határ menti vármegyékben - így többek között Zemplénben is - telepedett meg. FRISNYÁK Sándor meghatározása szerint „Tokaj-Hegyalja az alföldi és a kárpáti régió között a dombsági-középhegységi tájövezet egy jól körülhatárolható mikrokörzete, szőlő- és bortermelési specializációval és az erre épülő marketingtevékenységgel... A 17-18. században a Hegyalja (Submontanum) az ország egyik leggazdagabb és legsűrűbben lakott területe. A bortermelés és -kereskedelem bázisán a Hegyalja kb. 2/3 részében egy mezővárosi agglomeráció alakult ki, amely páratlan a történelmi Magyarország gazdaság- és településszerkezetében.

6 A kitűnő alkalmazkodó és adaptációs képességgel rendelkező zsidóság ebbe a szőlő- és borgazdasági komplexumba épült be, s a 18. század végétől monopolizálta a borkereskedelmet.

7 Természetesen a zsidóságon belül is több réteget lehetett elkülöníteni. A legnyilvánvalóbb társadalmi különbségek a korábban betelepült sziléziaiak és morvaországbeliek, valamint a később érkezett galíciaiak között voltak. A megfelelő tőkével rendelkező kereskedők és közvetítők inkább az előző, míg a szegényebb rétegek főként az utóbbi csoportból kerültek ki. A különbségek - az anyagiak mellett - mentalitásban és kultúrában is megnyilvánultak.

8 Mindezek az eltérések a 19. századra mérséklődtek, s a korlátozó intézkedések ellenére erőteljesen kapitalizálódó zsidóság dinamizálta a Hegyalja válságba került szőlő- és borgazdaságát, miközben - sajátos magyarországi vonásként - a reformnemességgel került érdekszövetségbe.

9 3. KARÁDY Viktor 2000. 11. 4. BALASSA Iván 1981-82.; 1991.; FRISNYÁK Sándor 1995.; SCHEIBER Sándor 1982. 5. HŐGYE István 1986.; FRISNYÁK Sándor 1995.; LŐWY Lajos 1990.; SZÁSZ Meir 1986, 6. FRISNYÁK Sándor 1995. 76. 7. FRISNYÁK Sándor 1995. 77. 8. FRISNYÁK Sándor 1995. 77.; SZÁSZ Meir 1986. 48. 9. FRISNYÁK Sándor 1995. 78.; KARÁDY Viktor 2000.