Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

PETERCSÁK Tivadar: Tradíció és modernizáció a paraszti gazdasági közösségekben

kás fa egy-egy nyilat (cédulát) kapott, és mindenki annyiszor húzott egy kalapból, ahány joga, részvénye volt. Bükkszéken a szép, egyenes fákat lábon árverezték el. Új erdőbirtokossági társulatok (1994 után) Az 1994. évi XLIX. törvény alapján megalakult erdőbirtokossági társulatokról még kevés információval rendelkezünk. Van közöttük olyan, az Ózdon 1995-ben megalakult Sajóvárkonyi Új Erdőbirtokossági Társulat, amely az 1947-től működött új erdőbirtokosság 261 fős tagságát és erdővagyonát foglalja magába. Az alapszabályban rögzített tisztségek (elnök, pénztáros, erdőgazda, jegyző és a 2 tagú választmány) korábban is megvoltak, viszont új a 3 tagú felügyelő bizottság. Rögzítik az elnökség havi tiszteletdíját, évi tűzifa-járandóságát. Az alapszabály mellékletében a társulati érdekeltséget a részarány és a m

3-ben kifejezett fa járandóság tükrözi. Az évente egyszer megtartott közgyűlésről a korábbi évtizedek gyakorlata szerint meghívóval értesítik a tagságot. A 2000. évben komoly nehézséget okoz az erdőbirtokosság vezetőségének a kiöregedése. A fiatalabb és középkorú tagságból hiányzik az a személyes kötődés az erdőhöz, ami az idős embereket a mai napig jellemzi. Ők személyes káruknak tekintik az Ózd környékén az utóbbi években a „megélhetési bűnözés" körébe tartozó falopást, a közös erdő pusztítását. A Heves megyei Kisnánán 1995-ben alakult meg 140 taggal a Mátra-Csurgói Erdőbirtokossági Társulat. Itt az 1950-es évekig négy erdőbirtokosság működött (Lippe erdőbirtokosság, Safranka erdőbirtokosság, zsellér erdőbirtokosság, újerdő birtokosság), így amikor az 1980-as évek végén lehetőség nyílt a régi erdőket visszaszerezni a termelőszövetkezettől, a gazdák szervezkedni kezdtek. 1989-ben a tsz-szel kötött megállapodás alapján az erdők magántulajdonba kerültek, és az 1994-es törvény megjelenéséig tulajdonközösségben használták, úgy, mint 1957 előtt. Az erdő tulajdonrészeket itt aranykorona szerint tartják nyilván. 1 aranykorona 0,45 hektár erdő, s ez egy szavazati jogot jelent a közgyűlésben. Az 5 tagú elnökség vezetője az elnök, s mellette a gazdaságvezető végzi a pénz- és erdővágási ügyeket. A tagok a társulat megalakulásakor aranykoronánként 500 Ft hozzájárulást fizettek a közös költségekre. Egy alkalommal már osztalékot is kaptak, aranykoronánként 1000 Ft-ot. A tagok erdőből történő részesedésének másik módja, amikor a társulat tisztításkor vagy gyérítéskor favágó vállalkozóval kidönteti a fát, majd az elnök, gazdaságvezető és az erdész nyilasokat (parcellákat) alakít ki oly módon, hogy az álló határfákra festik az adott nyilas számát. A nyilasoknak megfelelő számú nyilat (papírcédulát) készítenek, s a jelentkező tulajdonosok egy kalapból sorsot húznak {nyilat húznak) ugyanúgy, mint a 20. század elején. Az így a tagoknak jutó területről ő gyűjti össze a fát, az erdész felmérése alapján fizet érte, majd a gazdaságvezetőtől kapott szállítási bárca ellenében viheti haza. A kisnánai erdőbirtokosok ismét magukénak érzik az erdőt. A tulajdonosi szemlélet megerősödését jelzi, hogy az utóbbi két év alatt a tagok közmunkában három új hidat építettek az erdei utakhoz, kitisztították a Csurgó-forrást és faházat, pihenőhelyet alakítottak ki a környéken.

41 41. Koncsos Sándor elnök-polgármester és Koncsos István egykori erdész közlését ezúton is köszönöm.