Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

PETERCSÁK Tivadar: Tradíció és modernizáció a paraszti gazdasági közösségekben

Ezek a birtokosságok a régiek mintájára működtek, volt vezetőségük is. A fa elosztása azonban kevés helyen történik sorsolással, cédulahúzással. Gyakoribb, hogy a bérmunkásokkal méterbe vágatott fát a vezetőség megszámozza. A tagok a pénztárostól vagy az erdőgazdától kapnak egy igazoló cédulát, amelyen az illető neve és a méterfa száma szerepel. Az új birtokosságnál nem adják el a jogot, csak az évi fajárandóságot ruházhatják át esetenként másra, rendszerint rokonra. Ózd-Sajóvárkonyon az 1980-90-es években a tagoknak kiosztott fán kívül jelentős mennyiséget értékesítenek. Ebből fedezik az adót, erdőkezelést, favágókat, de még a tagságnak járó fa fuvarköltségét is. Esetenként részesedést is osztanak.

39 Közösen vásárolt erdők A két közös erdőhasználati forma mellett a 20. század elejétől az Északi-középhegység több falujában jellemző, hogy a lakosok összefogva közösen vásárolnak erdőt a falu határában birtokos uradalmaktól. Erre vonatkozó adatokat e régión kívül csak a Veszprém megyei Szentbékkálláról ismerünk, ahol már 1887-ben volt közös erdővásárlás.

40 Az erdőn kívül többször jelentős legelőterületekhez és szántóföldhöz is jutottak, sok esetben pedig kifejezetten a legelő miatt vették meg a területet. A vásárolt erdőket, legelőket közösen kezelték, az erdő hasznából a vásárlás arányában részesedtek. A közös erdővételre a rossz földművelési adottságok kényszerítették az erdős határú falvak lakosságát, akik a fa eladásából egészítették ki jövedelmüket. A legtöbb erdővásárlás a Zempléni-hegység falvaiban történt az 1910-1930 közötti években. 16 birtokosság ró I, birtokról tudunk, amelyeket rendszerint a vásárlási szerződésben első helyen szereplő gazdáról neveztek el: például Mogyoróskán Pékár Ferenc és társai birtokosság. Máshol a megvett erdő eredeti tulajdonosának a neve szállt az új birtokosságra (Fiácz-féle birtok Egerbocson). A Veszprém megyei Szentbékkállán pedig grófbirtokosságnak nevezték a grófi erdőből vásárolt terület kezelésére alakult szervezetet, a benne résztvevőket grófembereknek hívták. A közös vásárláskor a részt vevők megállapodtak, hogy milyen nagyságú terület megvétele jelent egy jogot, részt vagy részarányt, illetőséget. Ez 1-10 hold között változott. A részek öröklés folytán osztódtak, így töredékjogok keletkeztek. A fenti szervezetek is a közbirtokosságokhoz hasonlóan működtek. A nagyobbaknak ugyanúgy volt vezetősége (elnök, pénztáros, erdőgazda), a kisebbekben pedig az elnök vagy gondnok intézett minden ügyet. Néhány helyen erdőőrt is alkalmaztak. A tagok haszna a közös erdőből évenként kitermelt fából származott, illetve a legelőket az állattenyésztésben hasznosították. A Dunántúlon évente egyegy kisebb területet, numerát osztottak, amit cédula húzásával döntöttek el a tagok között. Itt egy-egy rész után 2-6 kocsi fa jutott. A 20. század első felében alakult birtokosságoknál rendszerint közösen vágták ki a fát. A jobb minőségű bányafát, szerfát eladták, s a befolyt jövedelmet részarány szerint osztották el. A méterbe vagy rakásba halmozott tűzifából jog alapján részesültek. Minden méter, illetve ra39. PETERCSÁK Tivadar 1997. 212-213. 40. PETERCSÁK Tivadar 1987b.; GELENCSÉR József 1982.