Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
PETERCSÁK Tivadar: Tradíció és modernizáció a paraszti gazdasági közösségekben
sokszor évszázados hagyományok a 20. század végén is megfigyelhetők, ugyanakkor az élet változásaihoz igazodó folyamatos megújulás, modernizáció is jelen van a szervezetekben, közösségekben. A 20. században folyamatosan működött jó néhány feudális jellegű erdőközösség (nemesi közbirtokosság), döntő többségük azonban a nagy társadalmi-gazdasági átalakulások következtében jött létre (volt úrbéresek közbirtokosságai, juttatott erdő, erdőbirtokossági társulatok), illetve közös erdőhasználati forma jellemző a többek által vásárolt erdők esetében is. A hegyvidéki településeken egyszerre akár többféle erdőközösség működhetett, illetve egy-egy gazda különféle típusú erdők hasznából részesedhetett. Nemesi közbirtokosságok A feudalizmus kori nemesi közbirtokosságok közül jó néhány a jobbágyfelszabadítás után is megmaradt, és helyenként az 1960-as évekig működött. Különösen a paraszti szinten élő kisnemesek falvaiban, így többek között a Palócföldön szervezte a nemesi közbirtokosság a közös erdőhasználatot. A 19. század végétől a központi rendeletek hatására a régi tisztségek helyett a nemesi közbirtokosságok is elnököt, pénztárost, jegyzőt és választmányt választanak, valamint szervezeti szabályzat szerint működnek. Alsóörs Község Nemesi Közbirtokossága az 1960-as évek elején az erdész által meghatározott területen, illetve vágásmód alapján, de az ősi faosztási gyakorlatot alkalmazta. A vezetőség tagjai az erdőn végezték el az allézást vagy numerázást. Ez azt jelenti, hogy a favágásra kijelölt területet 99 egyenlő részre osztották. Az egyes részek sarkán a lehántolt kérgú jelfákra írják a nyilas számát. Egy nyilas az egy erdőjoghoz kapcsolódó járandóság. A tagokat a közbirtokosság kerülője „parancsolja" a cédulahúzásra. Ennek során a sorsolással eldöntött névsor szerint húzzák ki a cédulákra írt nyilas számát. Az erdőt mindenki maga vágja ki. 31 A dédestapolcsányi nemes erdő közbirtokosság tagjai az ún. hetvenedek (a kb. 70 hold közös erdőből járó jog) alapján részesedtek a közös erdő fájából. Itt a fát a 20. század első felében már fogadott erdőmunkásokkal termeltették ki az erdőhivatal engedélye alapján, majd az elnök lakásán osztották el papíron, tehát nem volt sorshúzás. A tagok hetvenedjük arányában fizettek be bizonyos összeget a közös költségekre, s ugyanígy részesedtek a haszonfa eladásából származó jövedelemből. 32 A volt úrbéresek közbirtokosságai A jobbágyfelszabadítás után a földesúritól különválasztott erdőt a legelőhöz hasonlóan nem osztották szét a volt jobbágyok és zsellérek között - hiszen csekély mértékük miatt ezeket külön-külön fenntartani nem lehetett -, hanem közös kezelésükben maradtak, és osztatlanul birtokolták. 31. JABLONKAY Géza 1968. 191. 32. PETERCSÁK Tivadar 1989. 242.
