Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
PETERCSÁK Tivadar: Tradíció és modernizáció a paraszti gazdasági közösségekben
A nemesi és úrbéres erdők elkülönítése Bár már a jobbágykorban is történtek kísérletek a földesurak és az úrbéresek erdőhasználatának a különválasztására, ezek nem jártak eredménnyel. Erre csak a jobbágyfelszabadítással nyílt meg a lehetőség. 1848-ban megszűnt az úrbériség, és a jobbágy az általa művelt földnek szabad tulajdonosa lett. Az erdőhasználat (faizás) azonban továbbra is a volt földesúr erdejében folyt. A kérdést az 1853. március 2-án kibocsátott úrbéri pátens rendezte az erdőnek a földesúr és a volt úrbéresek közötti kötelező elkülönítésével. 20 A szétválasztást a rendelet nyomán felállított úrbéri bíróságok intézték. Az elkülönítési eljárásnál erdőilletményül egész telki állományra (illetve nyolc zsellérre) 2-8 magyar hold (1200 öl) juthatott, ami 12 magyar holdra volt emelhető, ha a jobbágy a faizáson kívül még egyéb haszonvételt (például szénégetés) gyakorolt. Ezeket az erdőket a magántulajdonnak minősített úrbéri mezőgazdasági földek kiegészítéseként kapták és az úrbéri birtokrendezéskor erdőilletőségként telekkönyvileg is a tulajdonukba kerültek. 21 Az elkülönítés során a földesurak az erdők nagyobb részét sajátították ki és csatolták majorsági birtokaikhoz. Az Északi-középhegységben például a Bükk és a Mátra vidékén az úrbéri erdők területe a határbeli összes erdő 5-10%-a volt. Jobb a helyzet a Börzsönyben, ahol általában az összes erdő egyharmada került a faluközösség birtokába. 22 A paraszti erdőközösségek megalakulása és a törvények által megszabott változása A 19. század második felétől a 20. század végéig terjedő időszakban több olyan törvény, rendelet született, amelyek országosan egységes keretet biztosítottak a parasztság tulajdonába került erdők szakszerű kezeléséhez, és szabályozták a résztulajdonosok közös erdőhöz fűződő kapcsolatát, az abból való részesedés mértékét. A mindenkori államhatalom e törvények révén igyekezett folyamatosan modernizálni, a szakszerű erdőgazdálkodás és a természetvédelem céljait, valamint az erdőtulajdonosok egyéni érdekeit a közösségi szervezet keretei között biztosítani. Az úrbéri birtokrendezésről szóló 1871. évi Lili. tc. szerint a volt úrbéresek tulajdonául kihasított erdőket mint közös erdőket kellett kezelni, és gazdálkodásuk felett elrendelte a hatósági ellenőrzést. Az 1879. évi XXXI. tc, az erdőtörvény mind a nemesi közbirtokosságoknál, mind a volt úrbéresek részére kihasított erdőterületeken az ütemterv szerinti közös gazdálkodást rendelte el, ami a területek erdőként való fennmaradását biztosította. Az erdőtörvény szerint a közbirtokossági erdők szakszerű gazdasági kezeléséről maguknak az erdőbirtokosoknak kellett az állami erdőfelügyelő ellenőrzése 20. CSIZMADIA Andor 1977. 35. 21. KOLLWENTZ Ödön 1986. 357. 22. PETERCSÁK Tivadar 1992. 57-58.
