Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

PETERCSÁK Tivadar: Tradíció és modernizáció a paraszti gazdasági közösségekben

TRADÍCIÓ ÉS MODERNIZÁCIÓ A PARASZTI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEKBEN PETERCSÁK TIVADAR A hagyományőrzés és modernizáció vizsgálatára sajátos lehetőséget biztosítanak a paraszti gazdasági közösségek. Az utóbbi évtizedekben örvendetesen megszaporodtak azok a tanulmányok, amelyek a legalább egy évszázados múlttal rendelkező, de működésük során akár több évszázados hagyományok elemeit őrző falusi gazdasági szervezetek korábbi és ma is meglévő formáit dolgozzák fel.

1 Előadásomban az 1848-as jobbágyfelszabadulás után a népi erdőhasználathoz kapcsolódó paraszti erdőközösségek létrejöttét, működési mechanizmusát és folyamatos megújulását mutatom be a 19-20. században. Az erdő a magyar falvak és városok életében jelentős szerepet játszott, sok település határában természetes közegnek számított, és sokféle módon lehetett hasznára az ott lakó embereknek. Magyarország területének még a 19. század végén is 25,5%-át borította erdő.

2 Az erdő a születéstől a halálig végigkísérte a parasztember mindennapi életét. Az erdős határú falvakban a természetes növénytakaró termésének összegyűjtése, illetve a vadfogás és vadászat élelmezési nyersanyagokat biztosít, de az erdőből jutnak a tüzelőhöz is. Az állatokat az erdei tisztásokon legeltetik, a sertéseket, juhokat a makkos erdők termésén hizlalják, de ínséges években a lombtakarmánynak is komoly szerepe volt az állatok táplálásában. A szántóföldek területét az erdők irtása révén növelhették. Fából készült a mezőgazdasági és háztartási eszközök jó része, s egyes falvak a faeszközök előállítására, a fafaragásra specializálódtak. Az erdőkben gazdag tájakon fából épültek a lakóházak és a gazdasági épületek, de még az Alföldre is leúsztatták az épületfát az Északi- és Keleti-Kárpátok vidékéről. A paraszti erdőgazdálkodást, a mezőgazdasági és háziipari tevékenység lehetőségeit, intenzitását alapjaiban meghatározták a tulajdonviszonyok, az erdőbirtoklás és erdőhasználat közösségi és egyéni formái. Közös erdőhasználat a feudalizmusban A Kárpát-medencében megtelepedett magyar törzsek földközössége magában foglalta az erdő közös használatát is. Ebből a királyi erdőbirtokok váltak ki leg1. A teljesség igénye nélkül: CSIZMADIA Andor 1977.; HEGYI Imre 1975.; VARGA Gyula 1976.; MÁDAI Gyula 1965.; 1984.; PETERCSÁK Tivadar 1979.; 1985.; 1987a.; 1987b.; 1989.; 1992.; 1994.; 1997.; SZABÓ István 1979-80.; DELI Edit 1984.; BALOGH István 1994.; HALÁSZ Péter 1991.; SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 2. KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 56.