Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BALÁZS Lajos: Erdélyi eredmények és tanulságok az emberi élet fordulóinak kutatásában
Szeretnék nyomatékkal figyelmeztetni arra, hogy a fenti kötetek egyike sem tartalmaz kizárólag csak szokásfolklórt, annál kevésbé tárgyalja az emberi sorsfordulók szokásait. Tovább menve, a Népismereti Dolgozatok öt kötetének 86 tanulmánya, cikke, leírása közül csak 12 (=13%) foglalkozik valamilyen népszokással. Alkalmilag jelentek meg gyűjtések, szokástanulmányok a hajdani Művelődésben, a 7E7T-ben (mindkettő Bukarestben), a Korunkban, a magyar nyelvű megyei lapokban. Ami valamennyiről, mint közös vonás elmondható: az anyagok igen korlátozott terjedelme, ami miatt objektíve nem lehettek részletezőek, elemzők is a bemutatott szokásokat illetően. A terjedelmi korlátokat tetézte az akkori idők kultúrpolitikai tilalmaiból is adódó tematikai szegénység. A kép teljesebbé tételéért hadd idézzek két rangos szakvéleményből is, melyek a romániai magyar folklórkutatás egészére fogalmaznak meg észrevételeket, kiemelve a szokáskutatás tartós lemaradását, mennyiségi és minőségi gyengeségeit. A Magyar folklór című egyetemi tankönyvben ez olvasható: „Az egyes műfajok közül a mese, a ballada és a dal vizsgálata van első helyen..., ellenben a monda és hiedelemkutatás majdnem teljesen elsorvadt, és a szokás gyűjtése, feldolgozása nem éri el a többi műfaj színvonalát" (kiemelés tőlem). 2 FARAGÓ József pedig így ír 1973ban: „Magyar anyagunk egyik-másik része (például a prózai gyűjtés) egyenesen kimagasló, de épp az ilyen kimagasló eredmények vetnek fényt az egyenetlenségekre is. Hogy mást ne mondjak, a folklór öt nagy klasszikus területe (népköltészet, népzene, néptánc, népszokások, néphit) közül, szakembereink specialitása folytán, a három utóbbi gazda nélkül maradt, és a két elsőt is csak részletesen tártuk fel. És lehetne még tovább ragozni a szokáskutatás 10 évvel ezelőtti állapotát, mindezek okait. Néhány elvi és gyakorlati feladatot is megfogalmaztam akkor. Ezekből idézek, pontokba szedve: 1. A szokáskutatásnak fel kell zárkóznia a romániai néprajzkutatás elért csúcsaihoz. 2. A szokáskutatásnak, sajátosan az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokáskutatásnak ki kell terjednie a szokások egészének vizsgálatára, megértésére: a jelek, kódok, vagyis a szöveg, zene, tánc, gesztikuláció, mimika, mítoszelemek, rítusok, ceremóniák, szokásmozzanatok, hiedelmek, viselkedéses illemmodellek, tiltások, előírások, interperszonális, egyéni és közösségi kapcsolatok teljes rendszere nyílt és rejtett mechanizmusainak feltárására. 3. A szokáskutatásnak le kell mondania arról a megcsontosodott szemléletről, hogy a szokások csaknem kizárólagos jellemzője a szépségük, a hangsúlyt mint közösség, illetve társadalomszervező szerepére kellene/kell áthelyezni. 4. Az előbbihez a kulcs, nagyon tömören, a sok és alapos gyűjtés, az idősíkok elkülönítése, differenciált gyűjtési-kutatói módszerek alkalmazása: adatközlés, megfigyelés, helyszíni jegyzetelés, hangfelvétel, fényképezés stb. Néhány segédtudomány - szociológia, statisztika, lélektan stb. igénybevétele. 3 2. A Magyar folklór 1989. 62. 3. BALÁZS Lajos 1991.
