Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BALÁZS Lajos: Erdélyi eredmények és tanulságok az emberi élet fordulóinak kutatásában
A többiről most nem teszek említést, csupán annyit fogalmazok meg, hogy 10 évvel ezelőtt a számbavétel hangsúlya a hiányokra, az űrökre helyeződött, most pedig az eredményekre is, de időszerű elvi kérdésekre is. Ahhoz viszont, hogy eljussunk odáig, nagyon röviden át kell még tekintenünk csak az emberélet három alapvető sorfordulója szokásainak legalább leltári jellegű kutatási eredményeit is, külön-külön. Erre a célra az 1990-től megjelenő Művelődés, Korunk, Néprajzi Látóhatár számait, a Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyveit, Értesítőit, a Kriza-könyveket néztem át; néprajzi köteteket, monográfiákat. Terjedelmi és időokok miatt a bibliográfiai részletezést mellőzöm, de az előadáshoz mellékelem az általam számon tartott könyvészet tematikus jegyzékét. A születés a közelmúltig egészen periférikusán kezelt átmeneti szokás a hazai (romániai) néprajzkutatásban. A témakörhöz legközelebb álló korábbi munka a GAZDA Kláráé, Gyermekvilág Esztelneken, melyben a születés szokásainak több mozzanata, hiedelme is megismerhető. SERES András a barcasági népköltészetnek szentelt könyvében Születés, keresztelő cím alatt néhány születés előtti és utáni hiedelmet, néhány keresztelői és névadási szokást közöl. Ugyanúgy VASAS Samu-Salamon Anikó a kalotaszegi ünnepekről írt könyvükben 8 oldalt szentelnek a keresztelőnek. Utóbb a szokáskörből két tanulmányt közöl ZAKARIÁS Erzsébet, aztán egy-egy tanulmányt, gyűjtést MIKLÓS Jolánta, majd BALÁZS Lajos közöl öt tanulmányt a születési szokásokról, illetve a születés mentális és lélektani vetületeiről. PALKÓ Attila Magyaró néphagyományaiból című kötete (Zsigmond József társszerző) figyelemre méltó terjedelemben mutatja be az emberi élet fordulóinak néprajzi és népköltészeti hagyományait. Minőségi fordulatot hozott az utóbbi két esztendő. Megjelent BENEDEK H. Erika Út az életbe című világképelemzést nyújtó könyve, amit a csángó és székely közösségek születéséhez fűződő hagyományainak alapján végez a szerző, és megjelent BALÁZS Lajos Szeretet fogott el a gyermek iránt c. szokásmonográfiája. A párválasztás, lakodalom, már jobban képviselt, sőt a lakodalommal foglalkozó írások száma lényegesen felülmúlja a másik kettőt. Ennek ellenére, a közelmúltig, a lakodalomról monográfia, de még nagyobb lélegzetvételű tanulmány, leírás sem készült. Az utóbbi évtizedek kutatási termésének gyorslistája így néz ki: lakodalmi szokásleírás három, amiből kettő „régi lakodalmi szokás felidézése" - emlékezetből (Palkó Attila, MÁTHÉ János), ISTÓK György-Pozsony Ferenc tanulmánya a klézsei lakodalom forgatókönyve. A többi a párválasztás, lakodalom valamilyen részkérdését tárgyalja: FARAGÓ József ír az udvarlási szokásokról. Dr. KÓS Károly a „lakodalmas nap"-ról, Molnár István egy rituális kellékről, „perémes"-ről (a szentdomokosi lakodalmi perec síklódi változata), GAZDA Klára, SZABÓ Bálint a lakodalmi étkezési szokásokról ír. Két közlés szól a perefernumról, három a lakodalmi költészetről. Bővebb leírást közöl egy gyimesi párválasztási, lakodalmi szokásról TANKÓ Gyula. Négy tanulmányt jegyeztem ki: ezek a lakodalmi étkezések költészetéről, a kézfogásról való felkészülésről szólnak. A lakodalom sok szegmentumáról, részkérdéseiről BALÁZS Lajos közölt 40 tanulmányt. A Kriza János Néprajzi Társaság pályázataira két lakodalmi tárgyú dolgozat érkezett be a tíz év alatt. 1994-ben jelent meg az első és azóta is egyedi erdélyi magyar lakodalmi monográfia Az én első tisztességes napom címmel.
