Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BALÁZS Lajos: Erdélyi eredmények és tanulságok az emberi élet fordulóinak kutatásában

ERDÉLYI EREDMÉNYEK ÉS TANULSÁGOK AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK KUTATÁSÁBAN BALÁZS LAJOS Számvetésre két időzáró-időkezdő alkalom késztetett: az egyik egészen általános és a nemzet millenniumához igazodik. A másik sajátos, és arányaiban egészen kicsi: A Kriza János Néprajzi Társaság, a romániai magyar néprajzkutatók szakmai társasága, betöltötte 10. „életévét". Az arányeltolódások ellenére a motivációk szerencsésen vonzzák egymást, hisz az egész a részekkel és részletekkel válik teljesebbé, az egyetemes a lokálissal lesz igazán hitelessé. Ma már tagadhatatlan az a tény, hogy társaságunk létrejötte, az évtizedes társasági élet és munka lényeges fordulatot hozott a romániai néprajzkutatás egészében, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásaiban. Ha viszont műfajokban, témákban gondolkodunk és vizsgáljuk magyarságtudományunk eredményeit, a kép, óhatatlanul egyenetlenségeket is felszínre hoz, észrevétet. Az emberi élet fordulóihoz fűződő szokások kutatása romániai, erdélyi helyzetének felmérésére két alkalommal tettem kísérletet. Az elsőre társaságunk megalakulásának első évében került sor, a másodiknak most lenne az ideje. Az csak természetes, hogy kockázatmentes diagnózist nem lehet kimondani arról, hogy teljes valóságban milyen állapotban is van a szokáskutatás a romániai magyar néprajzkutatás egészén belül. Hogy valamelyest megértsük mai helyzetét, úgy vélem, szerencsés lenne néhány gondolatot felidézni a tíz évvel ezelőtti értékeléséből, néhány általános érvényű következtetésre is reflektálni, melyek időközben fogalmazódtak meg a társaság által megtett út bizonyos szakaszai után, a visszatekintést indukáló határpontokon. Elsősorban KESZEG Vilmos összegzésére gondolok. Annál is inkább fontosnak tartom így járni el, mivel akkor egy korábbi 20 évre, vagy még többre való tekintés alapján próbáltam, meglehet, nagyobb igyekezetemmel, mint tapasztalatommal megfogalmazni a romániai magyar szokáskutatás időszerűnek vélt feladatait.

1 A termés, amit 1990-ben számba vehettük, bizony szerény volt. Mindössze 4-5 olyan monográfiával számolhattunk, ami témánk szempontjából inkább közvetve, mint közvetlen fontos: HORVÁTH István: Magyarózdi toronyalja (1971); GAZDA Klára: Gyermekvilág Esztelneken (1980); SERES András: Barcasági magyar népköltészet és népszokások (1984); VASAS Samu-Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek (1986). 1. BALÁZS Lajos 1991. 35-39.