Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÓSA László: Múlt, jelen, jövő

MÚLT, JELEN, JÖVŐ KÓSA LÁSZLÓ A megfoghatatlan és kifejezhetetlen IDŐ, amiben elégedettebben vagy kevésbé elégedetten, boldogabban vagy boldogtalanabban, nyugodtabban vagy háborítottan mindannyian élünk, önmagában nem teszi különbözővé az egyik évet a másiktól. A különbségeket mi, emberek idézzük elő, ahogyan mi találtuk ki az idő mérését, ezáltal az idő múlását is. Mióta létrehoztuk a naptárt, a világtörténelmi folyamat sok-sok nemzedékéből kevesen élhettek meg évezredfordulót. így szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert átélhetjük a dátumváltás érdekes élményét. Ilyenkor nagyobb a hajlam az elmélyedésre, a számvetésre és a tervezésre, mint más időszakokban. Ezért jó dolog, hogy mi, néprajzkutatók is kihasználjuk az alkalmat, szemlét tartunk múltunk, eredményeink, jelen állapotunk és feladataink felett. A múlt Tudománytörténeti naptárunk páratlanul kerek időszakaszokat és arányos periodizációs ritmust kínál ehhez az áttekintéshez. A magyar néprajz bő kétszáz esztendős történetében századvégekhez és századfordulókhoz kötődnek vagy köthetők jelentős váltások és fordulatok. Az első századvég, a 18-19. század fordulója a majdani tudományág előzményei formálódásának, a tárgy, a vizsgálati anyag keresésének tanúja. Létrehozva a néprajz intézményeit, a második századvég takarítja be az évszázadnyi előmunkálat gyümölcseit. Elődeink egyidejűleg szerveznek tudományos társaságot, kezdenek folyóiratot szerkeszteni, több szinten teremtik meg a néprajzi muzeológiát (központi gyűjtemény, vidéki gyűjtemények, az ezredéves kiállítás néprajzi faluja), megindulnak az egyetemi magántanári előadások, a mai teljes struktúrából csak az intézeti kutatómunka hiányzik, ami azonban akkoriban még sehol a világon nem volt ismert. A diszciplináris önállósulással elkezdődik a nagy vállalkozások kora. A harmadik századvég, amely a mostani ezredvéggel egybeesik, nemcsak a naptár miatt kínálkozik visszatekintési alkalomnak, hanem a megvalósult vállalkozások, értékes eredmények okán is. Egyúttal sokunk meggyőződése, hogy tradicionális tárgyunk, a paraszti kultúra és társadalom eltűnésével, következményként a történeti és a jelen kutatások eddig nem tapasztalt fokú elkülönülésével előbbutóbb a tudománytörténet fontos szakasza zárul le, és talán kezdődik valami más az új évezred elején. Mi sem természetesebb, hogy tudományunk történetében egyaránt találunk teljesítményeket elégedetten, olykor önelégülten nyugtázó, illetőleg keményen elmarasztaló, olykor lebecsüléstől sem mentes kritikákat. Meggyőződésem, csakis azt