Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SZULOVSZKY János: A társadalom realizált igényvilága a 19. század utolsó harmadában Magyarországon. Térképlapok egy kutatásból
E hatalmas forrásértékű vaskos kötetek adatainak - amelyek a tudomány művelői számára eddig teljességgel ismeretlenek voltak - számítógépes rögzítése az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásával 1996 és 1999 között történt. 21 Jóllehet, a begépelt anyag összevetése az eredeti forrással párhuzamosan haladt, e fáradságos filológiai munka előreláthatóan 2000. március végére fejeződik be, s a JEKELFALUSSY-féle címtár mintegy félmillió egysége csak azután lesz a másik adatbázissal, az 1892. évi helységnévtár adataival összekapcsolható. E sorok írásakor, 2000 márciusának derekán, nem készült el még a Maplnfo-programhoz az alaptérkép, az 1885 és 1890 között kiadott Magyarország megyei kézi atlasza valamennyi lapjának a digitalizálása sem. Ezért nem nyújthatok ezúttal még mélyebb elemzést, a következők csupán betekintést adnak e kutatási program törekvéseibe. Néhány példa a realizált igényvilág területi különbségeire Egy-egy foglalkozás magyarországi kiterjedtségének, szerkezetének megyei szinten túli elemzésekor célszerű a nagy természeti tájegységeket (Alföld, Dunántúl, Erdély, Felvidék) alapul venni. Ezt ezen országrészek eltérő gazdaságföldrajzi adottságai is indokolják Mivel a közigazgatási beosztás nem mindig igazodik pontosan a nagy tájegységek határaihoz, éppen ezért a szakirodalomban több megoldási javaslat is van e nehézség feloldására. A magam részéről a CSATÓ Tamás által kidolgozottat követem. 22 Ez ugyan néhány ponton eltér a hagyományos történelmi hovatartozástól, ám meglehetősen jól tükrözi a tájföldrajzi sajátosságokat (lásd 1. táblázat). Az ehhez való igazodást eredményeink összehasonlításának lehetősége és szükségessége is diktálja. (CSATÓ beosztásától csupán abban térek el, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből kiemeltem Budapest székesfővárost.) 1. táblázat A megyék nagytáji beosztása Alföld Dunántúl Erdélv Felvidék Arad. Bács-Bodrog, Békés, Bihar, Csanád. Csongrád. Hajdú. JászNagykun-Szolnok, PestPilis-Soll-Kiskun. Szabolcs. Szatmár, Tcmes. Torontál Baranya, Esztergom, Fejér. Győr. Komárom. Mosón. Somogy, Sopron. Tolna. Vas. Veszprém. Zala Alsó-Fehér. Beszterce-Naszód. Brassó. Csík. Fogaras. Háromszék. Hunyad. KisKükülló, Kolozs, KrassóSzörény. Maros-Torda. NagyKükülló. Sz.eben. Szilágy. Szolnok-Doboka. TordaAranyos. Udvarhely Abaúj-Torna. Árva, Bars, Bereg, Borsod, GömörKishont. Heves, Hont. Liptó. Máramaros, Nógrád. Nyitra. Pozsony. Sáros, Szepes. Trenesén. Turóc, Ugocsa, Ung. Zemplén, Zólyom Miközben 1890-ben a magyarországi nagytájak népességének százalékos megoszlásához viszonyítva a területi arányaik között az eltérés meglehetősen csekély (1-6%) volt, addig a településeik számát tekintve már lényeges különbségek mutatkoznak. A legkirívóbb, hogy az ország területének 31%-át kitevő, s a népesség több mint egyharmadának otthont adó Alföldön az ország településeinek 21. OTKA nyilvántartási szám: F 020745. 22. Vö. CSATÓ Tamásé, n. 15., 139-141.
