Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SZULOVSZKY János: A társadalom realizált igényvilága a 19. század utolsó harmadában Magyarországon. Térképlapok egy kutatásból
ismerte a korábbi kötet gyengéit: „a mily kimerítőnek látszik ez az adathalmaz, ép oly lelkiismeretes és szakavatott munkálkodást igényelt a felmerült hézagok pótlása; mert míg egyrészről a jelenlegi polgári népesség megállapítása czéljából készült népszámlálási felvételek az ipari és kereskedelmi czégek és azok üzleti telepeire, valamint a kereskedelem és gyáripar különlegességeire igen kevéssé lehettek tekintettel, addig más részről az iparkamarai jelentések is csak a 100 írtnál magasabb kereseti adót fizetők névsorát nyújtják. A kisipartól a gyáriparig emelkedő czégek egész sora szorult tehát pótlólagos beiktatásra, mit némely forrásművek használata, de legkivált a kereskedelmi múzeum tudakozó irodájának szives közreműködése mellett sikerült elérnem annyira, hogy a » M agyarország iparosainak és kereskedőinek czim- és lakjegyzeke« czímű kézikönyv jelenleg új, teljes és megbízható adatokat tartalmaz". 19 E vaskos kötetek a szűkebben vett Magyarország mellett a társországként évszázadokon át a Magyar Koronához tartozó Horvátország adatait is tartalmazzák, s az egyes kereskedelmi és iparágakon belül a községek betűrendjében adják meg az önálló vállalkozók neveit. Az újabb címtár a korábbi felépítésétől annyiban tért el, hogy kiemelte Budapestet is külön egységként. így már nem három, hanem négy részből tevődött össze: I. A szorosabban vett Magyarország (a főváros nélkül), II. Budapest, III. Fiume és IV. Horvát-Szlavónország. Új vonás volt az is, hogy a tárgymutatót, illetve az oldalak fejléceit, valamint a foglalkozásneveket a magyar mellett nemcsak franciául és németül, hanem horvátul is megadta. A horvát-szlavónországi anyagot egyébként ezúttal is a zágrábi statisztikai hivatalban dolgozták fel. A foglalkozások beosztása alapjában véve ugyanaz, bár vannak eltérések. Az utóbb megjelent címtár nemcsak adatainak teljessége tekintetében múlja fölül a korábbi kiadást, hanem azzal is többet nyújt, hogy csillaggal megjelölte azokat a cégeket, amelyek húsznál több alkalmazottal dolgoztak, valamint a törvényhatósági jogú városoknál az iparűzők nevén túl (csekély kivételtől eltekintve) megadja a pontos címet is. 20 így tehát alapvetően ezt érdemes a további kutatásoknál felhasználni, az 1885-ös adatait legfeljebb finomabb mikrovizsgálatoknál célszerű elővenni. Mindkét kötet kortörténeti értékét növelik az azon cégekről közölt további tájékozató adatok és reklámanyagok, amelyek készek voltak a bővebb propagandára is áldozni. (Ezt Eckstein Bernát hirdetési irodáján keresztül tehették meg. Ez az anyag különösen a későbbi kötetben testes.) Az 1892. évi kiadás adatainak rendje a következő: ~ foglalkozás | [foglalkozási alcsoport] | településneve | [utolsó postal | megye | személynév A törvényhatósági jogú, illetve szabad királyi városok, valamint Budapest székesfőváros és Fiume esetében ez némileg módosult: I foglalkozás | [foglalkozási alcsoport] | település neve | település státusza | személynév | utca, házszám A fentieket az adatbázisba gépelés során a következőképpen egységesítettem: foglalkozás I foglalkozási település [utolsó posta] település személynév utca, házszám megjegyzés alcsoport] nc\ c státusza 19. Címtár-1892. IV. 20. Az 1885. évi Címtár ezeket csak a budapesti adatoknál közölte.
