Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében

gyed az ISTEN irgalmasságának szükséges voltát is a Krisztus Jézus kínszenvedésének érdeme által, melyet oly nagynak ismerj, hogy ha magadat kérdene meg is valaki: Micsoda e földön a legalább való teremtett állat? - te lelkiismereted feltehesse ezt: Én (úgymond) én, az én nagy bűneim miatt!"

34 Bibliai helyek citálásával támasztja alá mondanivalóját, elítélve a gazdagságra való törekvést, mértékletességre int a javak megszerzésében, felhasználásában, mondván: „Többet világi dolgokra ne költs, hanem csak amennyit helyed és állapotod kíván, azonban pedig legfőbb gondod legyen a mennyei dolgokra, ne a földiekre..."

35 Külön foglalkozik az önmérséklettel másokkal szemben is, s azt írja „Mindenkoron igaz barátodnak tartsad, aki titkon fogyatkozásaidat nyilvánsággal szembe beszéli" és ne cselekedjél olyat, ami másokat (közbarátod) ellenséggé tenne. „Kinek-kinek érdeme szerint becsületét megadjad és az embert inkább megbecsüljed jóságáért, hogynem mint nagyságáért".

36 Elítéli a mód nélkül való cifrálkodást, a cselekedetek és a beszéd nem egyezését, az esténkénti önvizsgálat során a számot vetést mindezekkel. MEDGYESI hosszabb és rövidebb imákat ír és csatol az egyes részekhez, nem feledkezvén meg néha bizonyos olyan megjegyzésekről sem, ami a kötelességteljesítéssel függ össze. Az „Egész háznépnek reggeli könyörgése" közös imádság után pl. ezt írja: „Ez végbemenvén (ti. a közös ima) kiki házadnépe közül (isteni félelemben illendő ételt-italt vévén) dolgára mehet, gyermekeid a Scholába, szolgáid a munkára, kiki tiszti szerint való dolgára, a gazda és a gazdasszony is magok hivataljára, avagy valami egyéb tisztességes magok gyakorlására."

37 De beszél az alamizsnaadás kötelességéről, a böjtről, amely az önmérséklet megvalósítása. Szabályozza tehát az egyes ember, a család, a tágabb közösség egész magatartását, hogy az Istennek tetsző legyen. FAZEKAS Debrecenét ezek az eszmék áthatották. A közösség elfogadott normái lettek, s természetessé váltak. Ezt észlelték a 18. század végi angol utazók is. Minden bizonnyal FAZEKAS Mihály ismerte MEDGYESI Pál művét. Nem tudok attól a gondolattól szabadulni, hogy elemzett versünkben esetleg nem ennek foglalata jelenik-e meg. Ám lehet, hogy erre nem gondolva, de eszerint élve természetesen ömlött át ez a szellemiség és magatartás a költőbe s költészetébe. Persze ezeket a puritánus eszméket, amelyek FAZEKAS Mihály költeményében jelentkeznek, mások is nagy hatású művekben fejtették ki. A költő, aki tudománnyal is foglalkozott, biztosan alaposan ismerte APÁCZAI CSERE János legfőbb művét, a Magyar Encyclopaediát, amely ekkorra több kiadásban jelent meg, s a református értelmiségnek szinte kézikönyvévé vált. Ennek a műnek - melynek nagyobb része a természettudományokkal foglalkozik - a tizedik részében az „Embereknek magaviseléséről" szóló rész a legfontosabb szempontunkból. Itt Apáczai római számokkal különíti el az egyes részeket, majd arab számokkal az 34. MEDGYESI Pál 1636. 192. 35. MEDGYESI Pál 1636. 195. 36. MEDGYESI Pál 1636. 198-202., 206. 37. MEDGYESI Pál 1636. 233.