Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében

De e helyen nem tisztünk esztétikai kérdésekkel foglalkozni, csak annyit mon­dunk el erről, ami a vers megírásának idejét, körülményeit és minőségét érthetővé teszi. A vers bennünket néprajzi és eszmetörténeti szempontból érdekel. Társadalomkutatóként magától kínálkozik itt egy debreceni polgári család (többgenerációs kiscsalád) eszményített, tehát meg nem valósult életét megrajzol­nunk. Magától kínálkozik, hogy strófánként és egészében végigmenjünk a filmkoc­kákon, s részletesen elemezzük, korabeli adatokkal összevessük, majd az egészet újra egybefogjuk. Most azonban nem ez a célunk. Mégis rövid szemlét fogunk tar­tani, mert e nélkül érthetetlen lenne eszmetörténeti fejtegetésünk is. A 16 strófából álló idill első és utolsó versszaka egymásra vonatkoztatva, mint­egy keretbe foglalja a verset. A botanikus FAZEKAS Mihály a boldogságot úgy ha­tározza meg summásan, hogy „Boldog ki fákat ültet, ólt / iffjú legény korában". Nem elegendő azonban elültetni, hanem annak gondját is kell viselni, óvni a kárte­vők ellen, állandó munkával, figyelemmel, gondossággal. Azaz a munka, a szor­galom kerül a centrumba, mint a boldogság biztosítéka. A puritán szemlélet a munkát állította a középpontba. WEBER, Max ezt tanulmányaiban magyarázta, s a polgárság igazi jellemzőjének ugyancsak a szorgalmat, a munkát nevezi meg, mint legfőbb polgári erényt. A munka és a szorgalom más szerzőknél is a polgár­sággal, polgári léttel függ össze. Tisztes munkáról van szó, nem napjaink vadka­pitalizmusának szemléletéről. Arról, amely kiíratta a holland, belga vagy a hanzavárosok kereskedői házaira a 4%-ot, amely tisztes kereskedői haszon volt, s nem a rögtön való meggazdagodás eszköze. A munka a paraszti közösségekben is ellenőrzés alatt állott. A munkával szerzett vagyont a közösség elismerte, ám a hirtelen meggazdagodást hiedelemtörténetekkel (lidérc, ördög), szerencsével (kincs fellelése) vagy valaki gazdag kereskedő (kupec) megölésével magyarázta. 4 S hogy ez így van, azt a záró szakasz is igazolja. A boldogság megnyilatkozá­sai pedig a többi 14 versszakban fogalmazódnak meg, de a munka és a szorga­lom minden életkort áthat. A fát ültető legény (2.) anyagi állapota, társadalmi státusa a debreceni szabad, cívis polgárt jellemzi, aki nem jobbágy, nem fizet dézsmát, taxabért, vagyona is van (nem tarthat a becsüstől), s magatartása, életmódja megfelel a debreceni puritán erkölcsöknek (nem korhelyes, se kényes). Debrecen III. Lipóttól 1693-ban kap szabadalomlevelet, s válik szabadkirályi város­sá. Egyébként - mint BALOGH István írja - korábbi, részben gyakorolt jogait kapja vissza, s a „...szabadalomlevél által váltak Debrecen lakói jogilag is elismert polgárok­ká, és ilyenképpen összességükben a rendi társadalom tagjaivá emelkedtek." 5 FAZE­KAS a fát ültető ifjúnak szinte a város tételes jogait sorolja elő. BALOGH István írja a gyakorolt jogokról: „...pereikben a tárnokmesterhez fellebbezhettek, a városi magistrátus halálos büntetést is hozhatott, a polgárok saját nevükben ügyvédet vállal­hattak, nem fizettek kilencedet, kereskedői az utakon mentesek voltak a határ-, híd- és útvámtól." (kiemelés tőlem) 6 Ugyanilyenek a hajdú és a jászkun jogok is. 4. WEBER, Max 1982.; GULYÁS Éva 2000. 5. BALOGH István 1973. 66. 6. BALOGH István 1973. 66-67. - A város pallosa a Déri Múzeum állandó kiállításán látható.

Next

/
Thumbnails
Contents