Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében

A leány (3.) a legényhez hasonló erényekkel rendelkezik, nem cifrálkodik, hanem serénykedik, ért mindenféle házimunkához. A puritán elvek mindezt elvárják egy olyan polgárleánytól, aki a társadalom felsőbb, cívis rétegébe tartozik. MAKKAI László - igaz, egy századdal korábbról szól, de mi FAZEKAS korára is érvényesnek tartjuk - miszerint „túlzás volna persze azt gondolni, hogy Debrecen lakosságát egészében vagy akár csak nagy részében áthatotta volna a puritán vallásosság és erkölcsiség...Még az erkölcsi normák sem váltak soha sehol általánossá, legfeljebb általános társadalmi követelménnyé, amelynek színből is kevesen, szívből pedig még kevesebben tettek eleget."

7 Persze eltelt egy századnyi idő, s a puritán szemlélet mégiscsak áthatott szélesebb rétegeket is. Hogy Debrecenben mit jelentett az, hogy valaki „nem korhelyes, se kényes", mint legény, illetve, hogy a leány „nem módiz ruhában", azt megvilágítja a kívülről szemlélődő Robert THOWNSON angol utazó, aki a 18. század végén csodálkozva nézte a nagy falut vagy várost, amelynek se vize, se útjai nincsenek, s kelet felé az utolsó nagy hely Európában. A kálvinista szellemiségtől átjárt város népességét, s magát a várost is komornak tartva ezt írja: „a lakosság túlnyomó része református, ezeknek életmódja, sötét ruházata igen rideg benyomást kelt." Kifogásolja a lassú parasztos tempót, azt hogy nem hasonlít semmiben a nyugati, igazi városokhoz, ugyanakkor meglepődve mondja, hogy „... Debrecenben négy vagy öt olyan úrral találkoztam, kik kedves sziget hazámban jártak." S megemlíti, hogy a református lelkészek Hollandiába, Svájcba vagy Nagy Britanniába szoktak körutat tenni, beszélik ezeket a nyelveket, s elámult nemcsak ő, hanem egy másik angol utazó is a főbíró hatalmasnak mondható könyvtárán. BALOGH István ugyané forrásokat használva így fogalmaz: „Robert TOWNSON már 1793-ban észrevette, hogy Debrecen lakói arcának alapvonásait a kálvini reformátusság rajzolta meg. Ebből magyarázza az itteni élet komor, rideg, sötét tónusát, amely a város képén és lakóinak ruházatán uralkodik. Debrecen nem város külsőleg sem, inkább nagyra nőtt falu, lakói nem polgárok, hanem valamiféle középlények a parasztok és a polgárok között..."

8 A következő (4.) versszak az Isten és az ember viszonyáról szól. A munkában serény, erkölcsös fiatalok Istennek tetszőek, az égiek „Előre már örülnek. / Látván, hogy a teremtés / Itt is lehet szerencsés". Debrecen egész élete, kultúrájának története, napi gondjai egyben az Isten és az ember, az Isten és a társadalom viszonyáról szól. A városi tanács Isten nevében kormányoz, s a világiak (presbiterek) csak hosszú harc után juthatnak odáig, hogy megalakíthassák önálló testületüket.

9 Az égieknek is tetsző házasságban (5-6.) a szeplőtelen hűség, a szívbéli szerelem, az egymás segítése, gyámolítása, a terhek közös hordozása, s természetesen a szorgalom és a munka van jelen. Közben gyarapodik a család, akik szintén a munkába nevelődnek, mert a nagyobbakról FAZEKAS, mint segítőkről beszél, sőt a következő két strófában (7-8.) részletezi is a gyermekmunkákat. A fiú az aprójószágot védi a ragadozó madarak ellen, a gyümölcsösben pedig ostort 7. MAKKAI László. 1984. 568-569. 8. JULOW Viktor 1955. 6-7.; BALOGH István 1973. 110, 9. MAKKAI László 1984. 546-587.